Magyar Katolikus Lexikon > K > Késmárky


Késmárky István (Szekszárd, Tolna vm., 1865. aug. 4.-Pécs, 1926. júl. 15.): jogász, egyetemi tanár. - 12. gyermekként született. A bonyhádi és a pécsi ciszt. gimn. után a teol-t Bpen végezte, ahol jog- és államtud-ból drált. 1887: pappá szent. Károlyi gr. családjánál Fóton nev., így beutazta Eu-t, hazatérve 1894: teol-ból drált. 1897. I. 1: a pécsi ppi jogakad. egyhjog, m. alkotmány- és jogtört. előadója, 1900: sztszéki bíró. 1902: a bpi egy-en egyhjogból mtanárrá képesítették. 1909: a pécsi városi tvhat. biz. tagja, 1910: jogakad. h. ig-ja, 1915: ig-ja. 1918: almásmonostori c. apát. 1919-21: a szerb megszállás idején a Pécsi Tud. és Műv. Társ., utóbb a Pécsi Műbarátok Körének elnöke. 1922. VIII. 24: a pécsi egy. ny. r. tanára, 1923/24: a jogi kar dékánja. - M: A harangokról. Hittudori ért. Bp., 1894. - Az esztergomi érs-nek mint Mo. prím-ának jogai és kiváltságai. Uo., 1896. - Kat. egyh. vagyonjog. Pécs, 1900. - A jogi szakokt. reformja. Uo., 1902. - 1903. V. 1-IX. 12: a Pécsi Közlöny c. napilap főszerk-je, 1911. V. 14-1916. III. 18: a Dunántúl c. napilap fel. szerk-je, 1916. III. 9-1918. I. 22: főszerk-je is. T.E.

Schem. Qu. 1914:223. - Szinnyei VI:155. - Dunántúl 1926. VII. 8. (Vasváry Ferenc: Búcsú ~tól); 1927. IV. 3. (Vasváry Ferenc: Emlékezés ~ról) - Szabó 1940:473.