Magyar Katolikus Lexikon > K > Kér


Kér: a honfoglaló magyar törzsek egyike. - VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci cs. (ur. 913-959) Kari névalakban a törzsek fölsorolásakor a 7. helyén említette. Németh Gyula szerint (1930) a ~ a török kär, 'óriás, roppant nagy' közszóból származik. Azonos eredetűnek vélte a Keräy, Kiräy, Keräit, Giray alakú nép-, törzs-, ágneveket, 1975: ismeretlen eredetűnek minősítette. Újabb magyarázat szerint a tör. keri, 'utolsó' hadi műszóra utalhat, mely a törzsi hadrendben - v. a törzsszövetségben - meghatározott helyére utalt. - A 9. sz. végén, a →honfoglaláskor vezére Tétény. - Emlékét helyneveink őrzik, 1910: Abaújkér, Alkér, Egyházaskér, Felkér, Hajmáskér, Hontkiskér, Ipolykér, Kiskér, Kuratkér, Magyarkér, Nemeskér, Németkér, Nyitrakiskér, Nyitranagykér, Ókér, Szamoskér, Szentgáloskér, Újkér, Varjaskér. 88

Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp., 1930. - Korai m. tört. lex. 1994:341.

Kér, v. Bács-Bodrog vm. (Szabadka része, Szerbia): plébánia a v. kalocsai főegyhm. szabadkai esp. ker-ében. - 1841: alapították. Tp-át 1896: Szt Rókus tit-ra sztelték. **

Schem. Col. 1912:89.