Kászon szék, Kászon vidéke, Kászonok, Kászon fiúszék: közigazgatási terület és kistáj Erdélyben a Székelyföldön, Alcsíktól délkeletre, a Kászon vize völgyében. - É-on és Ny-on Alcsík, K-en a Kárpátok (és Felcsík darabja), D-en Kézdi szék és Felső-Fehér vm. határolta. Ter-e: 308,1 km2 . A ~ földr. név szláv eredetű lehet: savanyú patakot, vizet jelent, a székely tájszólásban borvizeknek nevezett forrásokra utal. - A Csíki hegyek és a Nemere között fekvő kis kiterjedésű Kászonaltíz (1332: Mindenszentek plébtp-mal), Kászonfeltíz (határában gótikus Szt Katalin kpna romjaival), Kászonimpér (e hármat együtt Nagykászonnak nevezték), Kászonjakabfalva, Kászonújfaluból álló ter. Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) korában vált el Csík széktől, ennek K-i fiúszéke. Kiváltságait 1462: erősítette meg I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90). Élén hadnagy (belliductus) és bíró (iudex) állt. - II. József (ur. 1780-90) 1784. VII. 3: Háromszék megyébe kebelezte. 1785/86: népszámlálást tartottak, a Bach-önkényuralom (1850-60) önállóságát megszüntette, 1849-54: az erdélyi 6 ker. létezése idején ideiglenesen a marosvásárhelyi kerületbe, 1854-60: a 10 ker-re osztás idején az udvarhelyi kerületbe sorolták, Bach bukása után 1860-76: a →vármegyerendezésig ismét önálló, majd Csík vm-be osztották, melynek kászonalcsíki járása lett. - Népessége 1786: 119 házban 901 fő, 1850: 1341 házban 6783 fő, 1869: 1728 házban 6878 fő, 1880: 7329 fő, a lakosság 86,35%-a r.k. - Községenként: Kászonaltíz 1786: (Feltízzel együtt) 33 házban 310 fő, 1850: 222 házban 1078 fő, 1869: 284 házban 1030 fő, 1880: 1096 fő, Kászonfeltíz 1786: (Altízzel együtt) 33 házban 310 fő, 1850: 278 házban 1401 fő, 1869: 349 házban 1399 fő, 1880: 1399 fő, Kászinimpér (Impérfalva) 1786: 23 házban 157 fő, 1850: 207 házban 1047 fő, 1869: 258 házban 1100 fő, 1880: 1134 fő [Orbánnál e 3 együtt mint Nagykászon 1880: 3791 fő (3203 r.k., 588 g.k.)], Kászonjakabfalva 1786: 36 házban 221 fő, 1850: 266 házban 1329 fő, 1869: 365 ház 1376 fő, 1880: 1364 fő (Orbánnál: 1103 r.k., 239 g.k.), Kászonújfalu 1786: 27 házban 213 fő, 1850: 378 házban 1959 fő, 1869: 472 ház 1979 fő, 1880: 1894 (Orbánnál: 2163 fő, 2023 r.k., 140 g.k.) - Az erdélyi ppség telegdi főespségéhez tartozott. - ~et a 17. sz. elején összeírt 152 szabad székely katonacsalád és egyetlen birtokos →primorcsalád lakta, az udvarház köré telepített 12 jobbágycsaláddal. 1719: a 4 falut 1766 fő lakta. A lakosság zöme a [közbirtok] havasi legelőkön és kaszálókon ősi foglalkozását folytatva barmot, juhot és lovat tenyésztett. Állatfeleslegét a csíki és háromszéki vásárokon értékesítette, közös fenyőerdőiből épületanyagot, tölgy- és bükkerdőiből tüzelőt és eszközfát termelt. A helybéliek szerint „az az esztendő, amelyben a Nemere szele gyakran fúj, termékeny lesz”. A Kászoni-medence 5 faluja (Impér, Altíz, Feltíz, Jakabfalva, Újfalu) népének századokon át valódi népgyűlései voltak az altízi piacon, melyek az egykori búcsúkból alakultak ki. A 19. sz. vége felé még rendszeresen fölkeresték a ~i vásárokat a kézdivásárhelyi iparosok, a szépvízi cipészek, a madarasi, dánfalvi és korondi fazekasok, a brassói posztósok, a kozmási szűcsök, a haralyi faedényesek, a háromszéki lencsések és a berecki szekeresek. A ~i székelység népművészete, az udvarok tágassága (különféle rendeltetésű önálló épületekkel) még az egykori állattartással kapcsolatos. A családi zsákutcás és tizesekben való településrend alakította jellegzetes falukép - Kós Károly szerint - a nemzetségi-katonai szervezet vetülete. 88-Vo.L.

Memoria Trans. 1843:LXI. - Orbán II:49. - 1910. évi népszámlálás 1912:855. - Szádeczky Kardoss 1927. - Edelényi 1928:695. (térképpel) - Endes 1938. - Danyi-Dávid 1960:306. (1786: Háromszék megye nyomtatásakor a számsorok elcsúsztak!) - Dávid 1994:126. (vallás+nemzetiség) - Vofkori II:147, 149.