Magyar Katolikus Lexikon > K > Károly, IV.


Károly, IV., Habsburg-Lotaringiai, B. (Persenbeug, Alsó-Au., 1887. aug. 27.-Madeira szg., 1922. ápr. 1.): magyar király (ur. 1916-18), osztrák császár (I. Károlyként, ur. 1916-18). - Habsburg Ottó főhg. és Mária Jozefa szász hgnő fia; felesége Zita Bourbon-pármai hgnő. A bécsi (skót) bencés gimn. évek után 1903: a cs. és kir. lovasságnál hadnagyként kezdte pályáját. 1905: a 7. dragonyos ezred főhadnagya, 1911: a 39. gyalogezred őrnagya, 1914: alezr-e, 1912-ig galíciai és cseho-i helyőrségekben szolgált. Apja haláláig (1906), Ferenc Ferdinánd trónörökös unokaöccseként esélytelen lévén a trónra, nem foglalkozott pol-val, ekkor lépett elő a trónörökös utódává. 1911. X. 21: megházasodott, 1912. XI: fia, Ottó születése után őrnagyként Bécsbe helyezték. 1914. VI. 28: a szarajevói merénylet után ~ lett a trónörökös, de az udvari kamarilla a pol. döntésektől távol tartotta, így a hadiállapot megkezdéséhez sem volt köze. 1914. VIII: a tescheni hadsereg főparancsnoka, 1916. III. 16: altábornagy, a XX. hadtest parancsnoka az olasz, majd az orosz harctéren. Az 1916. VI-i sikeres Bruszilov-offenzíva után K-Galíciába helyezték a hátráló csapatok erkölcsi megerősítésére. Itt a tartalékok kimerülését tapasztalva a háborút kiegyezéses békével kívánta befejezni, amit VIII. közepén eredménytelenül javasolt Bécsben. VIII. 27: az egykori szövetséges Románia, a Tiszáig való terjeszkedés ígéretében, hadat üzent a központi hatalmaknak. ~ IX-X: részt vett a betört oláhok Erdélyből való kiűzésében. Sikertelenül próbálta rávenni II. (Hohenzollern) Vilmos ném. cs-t (ur. 1888-1918) a megegyezéses békére. 1916. XI. 21: Ferenc József halála napján (mint osztr. cs. I. Károlyként) lépett a trónra (Au. és az örökös tart-ok cs-ává soha nem koronázták) s vette át a hadsereg főparancsnokságát. Elbocsátotta Conrad von Hötzendorf sikertelen vezérkari főnököt. XII. 30: Csernoch János hgprím. a budavári Mátyás-tp-ban m. kir-lyá koronázta. Svájcban Sixtus és Xaver pármai hg-ek (Zita kirnő testvérei, fr. katonatisztek) közvetítést ígértek az antant hatalmak felé. 1917. III. 24: ~ megírta az ún. Sixtus-féle levelet, melyben jogosnak ismerte el a fr-k Elzász-Lotaringiára vonatkozó igényét és Belgium függetlenségének helyreállítását. A m. perszonáluniós kívánság megelőzésére IV. 25: fölszólította Tisza István min-elnököt, hogy terjesszen elő javaslatot népjóléti intézkedésekről és a választójog kiterjesztéséről (ennek elősegítésére koronázása előtt Károly-csapatkereszt néven kitüntetést alapított, ami minden frontszolgálatos katonát megilletett, s választójog is járt vele). V. 23: lemondott a Tisza-kormány azon indokkal, hogy a kir. túl szűknek tartotta a választójogi törv-tervezetet. V. 31: ~ újra megnyitotta az 1914. III. óta elnapolt birod. gyűlést, pol. közkegyelmet rendelt el, megszüntette a kivételes törv-hozást. Intézkedéseivel elkésett, a szláv politikusok a Monarchiát elutasító emigránsokkal tárgyaltak a háború utáni berendezkedésről, s az antant-hatalmaknak ekkor (propagandájuk ellenére) a Monarhia földarabolása volt a (szerb és oláh) szerződéses elkötelezettsége, amit 1918 nyarától háborús céljukként hirdettek. 1918. X. 16: ~ kiáltványa a Monarchia szövetségi átalakítását ígérte, de ez már nem elégítette ki a nemzetiségeket. Az antant-barátnak tartott Károlyi Mihály gr. hívei Bpen megbuktatták a Wekerle-kormányt, X. 23/24: éjjelén megalakították a Nemzeti Tanácsot. A fölbomlást siettette, hogy X. 27: ~ sikertelenül különbékét ajánlott az USA-nak. X. 30/31: éjjel győzött az →őszirózsás forradalom, mely kikényszerítette az X. 30: min-elnökké kinevezett Hadik János gr. helyett Károlyi min-elnöki kinevezését (1918. X. 31-1919. I. 11.), aki X. 31: ~nak tett esküt. ~ XI. 11: Au-ban, XI. 13: Mo-on nyilatkozatban mondott le az államügyekben való részvételről (eckartsaui nyilatkozat). XI. 12: kikiáltották az osztr. közt-ot. Az új osztr. kormány ~t kiutasította Német-Au-ból, aki 1919. III. 23: brit katonai kísérettel vonaton indult Svájcba. Mielőtt átlépték a határt, III. 24: a feldkirchi nyilatkozattal visszavont minden 1918. X. 16. óta tett lemondást és nyilatkozatot. A svájci Schloss Warteggben a Prangins-villában találtak otthonra. IV. 3: az osztr. nemzgyűl. száműzte a Habsburg-Lotaringiai családot, vagyonát lefoglalta a hadirokkantak számára. 1921. III. 26: rossz tanácsadóira hallgatva váratlanul Szombathelyre érkezett (I. →királypuccs), III. 27: tárgyalt Horthy Miklós kormányzóval (1920-44), aki tájékoztatta arról, hogy félrevezették. III. 28: Ro. és Olaszo., III. 29: a Szerb-Horvát-Szlovén Kirság, III. 30: Csehszl. háborús oknak tekintve tiltakozott ~ visszatérése ellen, IV. 3: az antant-hatalmak jegyzékükben közölték: nem tűrnék el a Habsburgok semmilyen formában való visszatérését. X. 20: ~ nejével repülőgépen Svájcból Dénesfára (Sopron vm.) érkezett (II. királypuccs), X. 21: kinevezte kormányát, majd Ostenburg Moravek Gyula és Lehár Antal katonái kíséretében, vonattal Bp. felé indult. X. 22: Horthy hadparancsban szólította föl a Nemz. Hadsereg katonáit neki tett esküjük betartására, akik X. 23: a bpi egy. zászlóaljak tagjaival együtt, a budaörsi csatában föltartóztatták ~ katonáit. Az antant ismét tiltakozott ~ visszatérése ellen, Csehszl. és az SHS Kirság részleges mozgósítást rendelt el. X. 24: Tatán ~t és kíséretét őrizetbe vették, X. 26: az antant kiadatási parancsára Tihanyba szállították, XI. 1: átadták az antant-megbízottaknak, akikkel XI. 19: érkezett Madeira szg-ére, Funchalba, ahová Zita kirnő a gyermekekkel 1922. II. 2: követte. 1921. XI. 6: a m. nemzgyűl. becikkelyezte a 47. tc-et, mely (1707. VI. 16. és 1849. IV. 19. után ismét) megfosztotta trónjától a Habsburg-házat. A Funchal melletti Quinta-villában halt meg, a Nossa Senhora do Monte-tp-ban temették el. - II. János Pál p. 2004. X. 3: b-gá avatta. Ü: okt. 21. 88

~ visszatérési kísérletei. [Bp., 1921] - Apponyi Albert: Megemlékezés ~ kir-ról. Elmondotta a SZIA ~ kir. emlékezetére szentelt 1922. IV. 9-i rk. ülésén. Uo., 1922. - Folkusházy Lajos-Bengyel Sándor: Az 1921. é. októberi király-látogatás katonai műveleteinek leírása. Uo., 1922. - K. kir. szenvedése Madeirán és jámbor halála. Uo., 1922. - Századok 1922:305. (Csánki Dezső: ~ kir.) - Szittya Bálint: Tetemrehívás. Kik sodorták balvégzetébe ~t? Uo., 1922. - Zsámboky Pál: ~ kir. szenvedése Madeirán és jámbor halála. Uo., [1922] - Wölfling, Leopold: Az utolsó Habsburgok. Emlékek és följegyzések. Uo., 1923. (Mindent tudok kvtár 5.) - Margutti, Albert baron de: A Habsburgok tragédiája. Uo., 1924. - Balassa Imre: A m. királytragédia. ~. Uo., 1925. (2. kiad. 1926., átd. új kiad. 1930) - Pápay István: Visszaemlékezések I. Ferenc József és ~ kir-ról. Uo., 1928. - ~ utolsó útja Mo-on. Budaörs-Tihany-Baja. Kecskemét, 1930. - Stadler Frieda: Funchaltól Brüsszelig. Lequeitio kir. családunk életében. Uo., [1930] - Kray István: A kabinetiroda szolgálatában a vh. alatt. Epizódok és jellemképek I. Ferenc József és ~ kir-okról. Uo., 1935. - Lajos Iván: ~ élete és pol-ja. [Bp., 1935] - Somogyi István: Hartenstentől Funchalig. Egy királydráma tört. hiteles adatok nyomán. Uo., 1936. - Levtári Közlem. 1968:105. (Karsai Elek: Brit diplomáciai iratok az 1921. évi húsvéti királypuccs tört-éhez) - Bourdeaux Ottó: Szt uralkodó a XX. sz-ban? Tm. Habsburg Károly, Mo. kir-a és Au. cs-a. Hamilton (Ontario, Kanada), 1982. (Példaképek századunknak 16.) - Hamann 1990:222. - Végh 1990:135. - Boroviczény Aladár: A kir. és kormányzója. Ford. Kajtár Mária, jegyz. és utószó Pritz Pál. Bp., 1993. - Királyok kv-e 1997:208. Arck. - A Habsburg titkárság közlése (1998)

Károly, IV., Luxemburgi (Prága, Cseho., 1316. máj. 14.-Prága, 1378. nov. 29.): német-római császár. - János cseh kir. fia, VII. Henrik cs. unokája. 5 választófejed. 1346: ném. kir-lyá választotta (1347-ig Bajor Lajos ellenkir-a). 1347: cseh kir. Örökös tart-a, Cseho. gazd. és kulturális fölvirágoztatására törekedett. Székhelyét Prágába helyezte, ahol a ppséget 1344: érsséggé emeltette, 1348: egy-et alapított (a Ném. Birod. első egy-e), tp-okat építtetett, udvarába művészeket vonzott. Szoros kapcsolatot létesített Mo-gal és Lengyo-gal. A birod-ban családi birtokai növelésére törekedett, 1353: Felső-Pfalzot, 1368: Sziléziát, 1373: Brandenburgot szerezte meg. 1355: cs-rá koronázták. 1356: a ném. Aranybullában szabályozta a kir-választás menetét, növelte a tart-urak hatalmát, megtiltotta a városszöv-ek fölállítását. Ba.J.

Meyers XIII:460. - Leuschner 1983:172. - Engel-Holtz 1990:305.