Magyar Katolikus Lexikon > K > Kármelhegyi Boldogasszony


Kármelhegyi Boldogasszony: a →kármeliták védasszonya, a →Boldogságos Szűz Mária. - 1. Az egyházatyák a bibliai →Kármelt (szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt) a Bold. Szűz Mária jelképének látták. A kárm-k részben emiatt, részben Stock Szt Simon (†1265) látomása miatt tekintik ~t édesanyjuknak (a Kármelen remetéskedő Illés próf-t szellemi ősükként, Szt Simont alapítójukként tisztelik). A hagyomány szerint ~ angyalok és sztek kíséretében jelent meg Stock Szt Simonnak, átnyújtotta neki a →skapuláré (a nép nyelvén kapulláré) nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, s a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből is, mert maga a ~ száll le értük, s vezeti a mennyekbe őket. E kiváltságot később a rtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, ill. annak érem-változatát viseli, s ~ oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik. - Ü: júl. 16. A kárm-k 1376/78-tól ülik, pápai jóváhagyást az ünnep megtartására V. Sixtus p-tól (ur. 1585-90) 1587: kaptak. XIII. Benedek p. (ur. 1724-30) 1726: kiterjesztette az egész Egyh-ra. - Ikgr. Ábrázolásain ~ egyik karján a Kis Jézust tartja, a másikkal a skapulárét nyújtja Stock Szt Simonnak, ill. a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. A skapuláré gyakran a Kisded kezében van (→skapulárés Boldogasszony). Kárm. tp-okban, ill. más tp-ok mellékoltárain látható. - 2. A m. nép ajkán Kármélus Boldogasszony, Kapullárés Boldogasszony, szegedi öreg parasztasszonyok szavával Kalmárhögyi Boldogasszony. - Tiszt-ének és a skapuláré-társaságoknak hazai barokk közp-ja a budavári kárm. tp. és ktor volt, melyet a győri, székesfehérvári és szakolcai kárm. klastromokkal, ill. társulatokkal együtt II. József (ur. 1780-90) oszlatott fel. Csak a győri született újjá (Loretto-kpnájának képén a ~ →Köpenyes Madonna: ünneplőbe öltözött magyar urakat, asszonyokat, apácákat rejt palástja alá). 1895-99: épült Bp-Angyalföldön ~ új tp-a (→Kármelhegyi Boldogasszony templomigazgatóság). A ~ a kegyképe Máriaradnának és Kistapolcsánynak. Bélabányán a Szt János plébtp. mellett áll ~ kpnája, 1708: Rákóczi Márta alapítása, pestisemlék. Lövő ~-kpnája fogadalomból a Kígyósdomb nevezetű szőlőhegyen épült (1928). Függőlámpáját még a közelmúltban is pénteken du. meggyújtották, vasárnap estig égett. Szombatonként, Mária-ünnepeken az oltáron 7 szál gyertya világított váltakozva a Szűzanya 7 örömének és 7 fájdalmának tiszt-ére. Ilyenkor lövői és környékbeli hívek, társulatok gyülekeztek a kpnában, ahol közös ájtatosságot végeztek. - A skapuláré-társulatok egy-egy plnos vezetése alatt vidéki fiókokban is éltek. Különös tájszervező jelentőségű és a legújabb időkig virágzó anyatársulat volt Barka (Borka, Rozsnyó közelében), mely 1759: tp-ának tit-át, Gyertyaszentelő Boldogasszonyt is ~ra változtatta. A 18. sz. pestisjárványai több helyen hívtak életre skapulárétársulatot: Kistapolcsány (1685), Pruszka (1688), Radvány (17. sz.), Szitnya (17. sz.), Stomfa (1731), Domanisa (1740), Dombóvár (1742), Barka (1759), Németpróna (18. sz.), Baka (18. sz.), Nagytapolcsány (1852), Érsekújvár (1856), Pruzsina (1865). - Tit-ai az esztergomi egyhm.: Nagytapolcsány, Kistapolcsány, Hontnémeti (oltármesterség), Bélabánya, Dejte (kpna), Felsőbodok, Bp. (Angyalföld, 1899); szepesi egyhm.: Friedmann (kpna), Trsztena (kpna); rozsnyói egyhm.: Barka; besztercebányai egyhm.: Chvojnica (1803); egri: Alsótelekes (1928), Egerszalók (1738), Gyöngyöshalász (1794, szőlőbeli kpna); kassai egyhm.: Bodrogszerdahely (1774); győri egyhm.: Lövő (1928); székesfehérvári egyhm.: Székesfehérvár (volt kárm. tp., 1745), Érd (1945); veszprémi egyhm.: Attyapuszta, Balatonföldvár (kpna), Zádor (kpna); Pécs: Pécsbagota (1889), Szebény (1891, kpna); váci egyhm.: Tápé (kpna), Majsajakabszállás. **

Bálint II:49. - Szilárdfy 1994:7.