Magyar Katolikus Lexikon > K > Kánaán


Kánaán (héb. Kenaan): 1. Kám fia (Ter 9,18; 10,6). - 2. az Izr. fiai által elfoglalt, „tejjel-mézzel folyó” ország (→Ígéret földje). Az →amarnai levelekben szerepel egy Kinahni nevű orsz. A Bibliában - néhány költői részt (Iz 19,18; 23,11; Oz 12,8) nem tekintve - mindig csak az ország szerepel, hacsak nem jelzői értékben: ~ leányai (Ter 28,1), ~ lakói (Kiv 15,15), ~ kir-a (Bír 4,2.23) v. kir-ai (5,19; Zsolt 135,11), ~ népe (Szof 1,11), ~ istenei (= bálványai; Zsolt 106,38). Szívesen magyarázták a nevet az arám-arab kn, 'hajlít' tő an-ra végződő származékaként, 'alföld' értelemben. E magyarázat képviselői olyan helyekre hivatkoztak, mint a Szám 13,29 (a →hettiták, →jebuziták stb. a hegyre húzódtak, a kánaániak inkább a tenger partját és a Jordán völgyét népesítették be, vö. Józs 11,3), 5,1 (a kánaániak kir-ai a tenger mellett, az amoriták kir-ai a Jordán Ny-i partvidékén laktak) stb. ~ tehát →Palesztina lapos részével azonos, a hegyvidéket az amoriták lakták. Ezzel szemben fölhozható, hogy a) az 'alföld' értelmű név aligha vezethető le a 'hajlít' jelentésű kn tőből; b) a kánaániak a Bibliában sok helyen úgy szerepelnek, mint akik a hegyvidéket v. Palesztina más részeit is lakják (Ter 12,6; 24,3.37; 38,2). M. C. Astour a kn igét a napra vonatkoztatja, mely Ny felé 'hajlik', és így 'nyugati vidék'-ként értelmezi ~t (Mezopotámia felől nézve). Mások inkább a →nuzi szövegekből kimutatható, 'bíborszínű gyapjú' értelmű kinahhu szóból indulnak ki; így a mat kinahhi szerintük a bíborszínű gyapjú (gör. phoiniké) hazáját jelenti; ez az elnevezés eredetileg →Föníciára vonatkozott, aztán a Biblia némely szövegében Palesztinára korlátozódott. Ezzel szemben S. Moscati úgy látja, hogy a bíbor kaphatta volna a nevét az orsz-ról, de az orsz. nem a bíborról. II. Amenophisz egy →sztéléje É-Szíriából való fogolyként fölsorol 640 kinahnut (= kánaánit), akiket gazdag kereskedőnek tekinthetünk (vö. Iz 23,8; Ez 16,29; 27,3; Oz 12,8; Szof 1,11; Zak 11,7.11: LXX; Jób 40,30). B. Maisler szerint ~ első jelentése a 'kereskedő, kalmár' lehetett, a 'bíbor' csak másodlagos jelentés a fő árucikk nevének átvitele folytán. Izr. fiai átvették az elnevezést, és az őslakosokat etnikai hovatartozásuk figyelmen kívül hagyásával kánaániaknak nevezték. Bizonyos körökben hasonló értelemben az amoriták elnevezés terjedt el (vö. Ter 15,16), de ez a szóhasználat nem vált általánossá. Hogy Izr. fiai tudtak az etnikai különbségekről, azt nyilvánvalóan tanúsítják pl. az ilyen fölsorolások, mint: kánaániak, hettiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták (Kiv 3,8.17; 13,5; Bír 3,5,. Kiv 33,2; Józs 11,3). Az a tény, hogy a kánaániak e fölsorolásokban mindig az első helyen szerepelnek, az elnevezés gyűjtőnévi jellegével függhet össze. **

BL:915.