Magyar Katolikus Lexikon > J > jogos önvédelem


jogos önvédelem: saját vagy rábízott élet megvédése a jogtalan támadó sérelme, esetleg halála árán is. - Az önmagunk iránti szeretet az →erkölcsiség alapvető elve. Jogos tehát, hogy az ember saját életéhez való jogát tiszteletben tartassa. Aki az életét védi, nem az →emberölés vétkét követi el, még ha halálos csapást kénytelen is mérni támadójára. Ha valaki védekezésből nagyobb erőszakot alkalmaz, mint kellene, a tette nem megengedett, ha viszont mértékkel reagál, a védekezés megengedett. És nem szükséges a lélek üdvösségéhez, hogy az ember lemondjon az önvédelemről azért, hogy meg ne ölje a másikat, mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra (STh II-II. 64,7). - A ~ nemcsak jog lehet, hanem szigorú kötelessége is azoknak, akik mások életéért, ill. a család v. a közösség közjaváért felelősek. A társad. közjavának megőrzése ui. megköveteli, hogy ártalmatlanná tegyék a támadót. E téren az Egyh. hagyományos tanítása megalapozottnak ismerte el a törv-es közhatalom jogát és kötelességét arra, hogy a bűntény súlyosságával arányos büntetést szabjon ki, nem zárva ki rendkívül súlyos esetekben a →halálbüntetést sem. Hasonló okokból a hatalom birtokosainak joga van fegyverrel visszaverni azokat, akik a gondjaikra bízott polgári közösséget megtámadták. - Ha a vérontás nélküli eszközök elegendőek ahhoz, hogy az emberi életeket a támadók ellen megvédjék, oltalmazzák a közrendet és az emberek biztonságát, akkor a hatóságok ezekre korlátozzák magukat, mert jobban megfelelnek a közjó konkrét feltételeinek és jobban alkalmazkodnak az emberi személy méltóságához. **

EV 55. - KEK 2263-67.