Magyar Katolikus Lexikon > J > jezuáták


jezuáták (ol. gesuati): egykori szerzetesrend. - Laikus kongr-ként 1366 k. Sziénában alapította Colombini Szt János szegények és betegek ápolására. Nevük onnan ered, hogy különleges tisztelettel övezték →Jézus nevét, röpimaként gyakran említették. 1367: nyertek p. jóváhagyást. Alapítójuk még ebben az évben meghalt, s az irányítást Francesco di Mino Vincenti vette át. Számos itáliai város után 1425: a fro-i Toulouse-ban is megtelepedtek. Eleinte a →benedeki regulát, 1426-tól az →ágostonos regulát követték. Fehér ruhát és facipőt hordtak. VI. Sándor p. (ur. 1492-1503) engedélyével 1499: Szt Jeromos Apostoli Klerikusai lett a nevük. 1606-tól V. Pál p. (ur. 1605-21) hozzájárulásával felsőbb tanulmányokat folytathattak és pappá szenteltethették magukat. - A 17. sz. közepén a fegyelem lazulni kezdett, s a belső hanyatlás miatt IX. Kelemen p. (ur. 1667-69) Romanus Pontifex c. bullájával 1668. XII. 6: föloszlatta a ~at. - Kontemplatív női águk, melyet Colombini János unokatestvére, Katalin 1367 k. alapított, Itáliában 1872-ig fennmaradt.  **

KL II:429. - NCE VII:893.