Magyar Katolikus Lexikon > J > jó és rossz tudásának fája


jó és rossz tudásának fája: a Szentírásban a →jó és rossz gyakorlati megkülönböztetésének jelképe, az →élet fájának ellentétpárja. - A ~ volt a →Paradicsom egyetlen fája, melyről az embernek halálbüntetés terhe alatt tilos volt ennie (Ter 2,17; 3,3). E tiltás Isten részéről nem jelenti sem az értelem, sem az erkölcsi ill. szexuális érzék szabadságának korlátozását (ezekkel az ember a →bűnbeesés előtt is föl volt ruházva). Éppoly kevéssé állítható, hogy az ember a ~nak gyümölcsében maga és utódai számára egyfajta isteni mindentudásra tett szert. A ~, a gyümölcsére vonatkozó isteni szó elfogadása az Isten és az ember, a Teremtő és a teremtmény, az élet Ajándékozója és elfogadója közötti reláció kifejezője. - Az a föltevés, hogy a ~ almafa volt, először a lat. szerzőknél bukkan föl az Én 8,5 (Vg) alapján. Egy szójátéknak, ill. téves fordításnak is lehetett része benne (malum = rossz, malus = almafa). Végül a pomum szó jelentésváltozása is szerepet játszhatott: első jelentése 'gyümölcs, fa termése' volt, de a későbbi lat-ban 'alma' jelentést vett föl. Más fölfogás szerint a ~ →fügefa, gyümölcse →füge volt. - Ikgr. Ált. alma- v. fügefának ábrázolták, leginkább az →Ádám és Éva-, ill. a →bűnbeesés-képeken: az ősszülők a fa két oldalán állnak, kezükben almával v. fügével, a ~ gyümölcsével. **

BL:875.