🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > jégmadár
következő 🡲

jégmadár (lat. Alcedo atthis ispida): a jégmadárfélék családjában kb. 200 faj neve. A hosszú csőrű, fénylő kék és zöld tollazatú, hallal táplálkozó madárnak Mo-on csak egy faja él. - A ker. műv-ben, mivel tolla évente megújul, Krisztus föltámadásának, színe miatt Mária szűzi anyaságának szimbóluma. Az ókorban úgy tudták, hogy a ~ téli költése idejére elülnek a tengeri viharok, ezért az egyhatyák Isten szerető gondoskodása képét látták benne. - Címerállatként is szerepel (pl. IV. Károly [ur. 1347-78] ném-róm. cs. és cseh kir., IV. Vencel [ur. 1378-1419] cseh kir.). **

Kirschbaum I:597. - Lipffert 1976:27. - KML 1986:139.


jégmadár, repülő drágakő (Alcedo atthis): zömök termetű, oldalt lapított, hosszú és erős csőrű, rövid farkú madár. Felül azúrkék, alsóteste élénk rozsdabama. Hazánkban a vízek mentén általában elterjedt, de sehol sem gyakori. Közvetlenül a víz felett repül, azúrkék háta ilyenkor látszik igazán jól, innen a repülő drágakő elnevezés. Részleges vonuló, egész évben látható madár. A párok évente kétszer költenek. Folyók, csatornák, árkok meredek partoldalába vájt 50–100 cm mély üreg végén van a 6–7 tojás, alájuk fészekanyagot nem hordanak. A fiatalok háromheti kotlas után kelnek ki és nem egészen négyhetesek, amikor elhagyjak az üreget. – A ~ tápláléka apró halakból, vízirovarokból áll, ezekre víz fölé hajló ágról, belógó gyökerről, vízben álló karó hegyéről les és ha megpillantja zsákmányat csőrrel előre vág utána a vízbe. A hazai fészkelő állományt kb. 1300 párra becsülik. Védett. – Lásd MKL V:708. S.E.