Magyar Katolikus Lexikon > J > jászol


jászol (lat. praesepium): állatok etetésére szolgáló, általában deszkából készült és az istállóban elhelyezett egyszerű eszköz. - A szabadban is alkalmazták, mint kör v. ellipszis alakban földbe vert karókra vesszőből font kosárfélét. Ebbe hányták a takarmányt, hogy a jószág ne tiporhassa össze, s kevesebb vesszen kárba. A ~ban visszamaradt ízéket a jószág alá szórták alomnak. - 1. A Szentírás szerint az ÓSz idején eledelt, abrakot tároltak v. adtak benne az állatoknak (Jób 39,9; Péld 14,4; Iz 1,3 és 1Kir 5,6: állás. 2Krón 8,25; 32,28). A LXX a héb. ébus v. urvah szót, mely talán magát az →istállót v. az ott tartott lovak csoportját is jelölte, a gör. fatné szóval adja vissza, de ez a szó soha nem vonatkozik az istállóra, hanem mindig csak a ~t jelöli. - Az ÚSz-ben a ~ az újszülött Messiás fekvőhelye: Mária a →gyermekségtörténet tanúsága szerint Jézust születése után ~ba (fatné) fektette. A ~ a pásztorok számára újszülött Messiás jele az angyal szava szerint (Lk 2,12). - Szt Jeromos egy karácsonyi beszédében sajnálkozva mondta (Anecdota Maredsolana III. 2), hogy az agyag~t (luteum praesepium) a betlehemi barlangból, ahol a hagyomány (Jusztinosz, Jakab-ősevangélium, Órigenész) szerint Jézus született, egy arany- és ezüst~lal cserélték föl. Eszerint Jézus ~át úgy képzelhetjük el, hogy egyik felét a barlang sziklafalába vágták bele, a másik felét agyagból építették hozzá, ahogy ez néhány palesztinai barlangban ma is látható. - 2. A hagyomány szerint Jézus ~ának 5 deszkája Rómába került és a S. Maria Maggiore baz-ban őrzik. A baz-nak már I. Theodor p. (ur. 642-49) óta Sancta Maria ad Praesepe volt a neve. Vsz. III. Sixtus p. (ur. 432-40) óta volt másolata a betlehemi barlangnak a S. Maria Maggioréban, de a →jászolereklyét kifejezetten csak V. Márton p. (1417-31) említi egy leltárban. - Az első ~t Assisi Szt Ferenc 1223 karácsonyán Greccióban állította föl, hogy alkalmat adjon az ember számára a megtestesülés misztériuma fölötti szemlélődésre. Idővel a ~ a →betlehemezés, ill. a tp-okban, házaknál, tereken karácsonykor fölállított betlehemek központi része lett. - 3. Ikgr. A Krisztus születése-képeken ábrázolták. A ~ ált. a kép központjában áll, nagy fényességben, ill. az égből jövő fénysugárban, fölötte angyalok (→Jézus Krisztus ábrázolása). Az eredetileg sziklafalba vágott mélyedésnek megfelelő ~t a képeken kőből, fából, agyagból készített v. fonott etetőként ábrázolták. A ~ a Kisdeddel önállóan (a betlehemi jelenetből kiemelve) a megtestesülés szimbóluma miniatúrákon, karácsonyi időben a mellékoltárra v. a főoltár közelébe helyezve és sztképeken. Olykor a kis Jézus a ~ban →kalászok (Eucharisztia-szimbólum) között fekszik. - 4. A magyar állattartásban a szoros értelemben vett ~ az etetőráccsal együtt a 18. sz: a merinó juhokkal honosodott meg. Rendesen deszkából készül, s részint szabadon álló nyári, részint istállóbeli etető. a) A nyári ~ földhöz erősített oldalú, feneke maga a föld, v. emelt, vagyis feneke bizonyos távolságra (30-60 cm) van a földtől, s többnyire mozgatható, áthelyezhető. A Tiszán túl gyakoriak a keréken tolható jászlak. A magas oldalú, végein nyitott sanyarú ~ a tinó →igába törésénél szerepel. - b) Az istállóbeli ~ is rendesen sövényből, deszkából készült. A félszer ~ a fal mentén húzódik végig, azaz csak egyik oldalához lehet jószágot kötni; az arcal-~ az istálló belsejében a szemközti falak között található, s mindkét oldalához jószágot kötnek egymással szemben. - A lovat az Alföldön, de másutt is fékszárnál fogva kunkötéssel kötik a ~ koszorúfájába fúrt lyukba v. a fába erősített karikához. Az etetőrácsok a ~ felett újabb eredetűek. **

MN II:130. - Kirschbaum II:657. - Lipffert 1976:129. - BL:799.