Magyar Katolikus Lexikon > J > jánosréti főoltár


jánosréti főoltár, 1470/80: a bányavidéki szobrászat emléke, a →Jánosréti Mester névadó alkotása. - Az építmény kompozíciója elárulja, hogy tervezője elsősorban festő volt, aki a plasztikai díszre kevesebb figyelmet fordított. A széles szekrény közepén a főszobor őrzésére mindössze egy szűkebb fülke formálódik, és szerény pártázat (figurája elveszett), melynek oszlopai, fiáléi között csupán egy oromszobor számára készült baldachinos keret. A főalak, Szt Miklós arcát göndör szakáll övezi, süvege gyöngysorral ékesített, mimikája reális ábrázolókészségről tanúskodik; törzsét hosszú, a földre hulló alsóruha, e fölött rövidebb felső és a térd alatt vízszintes vonallal végződő, mélyen alávájt, függőlegesen barázdált palást fedi. A faragvány a Jánosréti Mesternek vsz. egyetlen fönnmaradt plasztikai alkotása. Az oltár táblaképekből szerkesztett kompozíciója, kevés plasztikai eleme már önmagában is valószínűsíti, hogy az építmény festője faragta a retabulum figuráját, s erre vall a szárnyképeken többször megfestett és a szekrényfülke számára megfaragott Szt Miklós fiziognómiájának azonossága is. A táblaképeken az Olajfák hegye, Kálvária, Szt Péter és Pál, Szt Erazmus, Szt Farkas, Szt Ulrich és 9 jelenet Szt Miklós életéből. Kevés változtatással ugyanazon arctípus ismétlődik az oltár minden ffi szereplőjénél, festményein és szekrényszobrán egyaránt. **

Radocsay 1955:337; 1967:73.