Magyar Katolikus Lexikon > J > Jesu dulcis memoria


Jesu dulcis memoria (lat. 'Jézus édes emlékezete'): a középkori Krisztus-misztika himnusza a 13. századból. - Első szövegemléke 1288-ból való. A 16. sz. óta Clairvaux-i Szt Bernátnak tulajdonítják, mert egy beszéd részlete szinte szóról szóra idézi a himnusz 3. versszakát. - A közel 50 strófás ~t →rózsafüzérként imádkozták. A 14. sz-tól 8 részre osztva naponta énekelték. A 16. sz-tól →Jézus neve ünnepének zsolozsmájában 8 versszakonként mint himnuszt énekelték az egyes imaórákban (az 1-8. vsz. a vesperás, a 9-16. vsz. a matutinum stb. himnusza volt). - A ~ból való az önálló himnuszként énekelt →Jesu, Rex admirabilis. - Teljes lat-m. szövege: Domokos 1979:583. M-ul: Cantus Catholici (1651): Szíve öröme tapsolása Jézus Szent Nevéről; ÉE (189. sz.) és Hozsanna (152. sz.): Ó Jézus, emlékezni rád. **

LThK 1930. V:328.