Magyar Katolikus Lexikon > J > Jerikó


Jerikó (vsz. a héb. jareah, 'hold' szóból: 'a hold városa'): a világ legrégibb városa a Jordán völgyében. - Már Josephus Flavius azzal a kb. 350 m hosszú,150 m széles, tojásdad alakú dombbal azonosította, mely ma Tell-esz-Szultan néven ismert. A domb lábánál fakadó bővízű forrás az egyébként kiaszott, trópusi vidéket ~ körül oázissá változtatja. A viruló datolyapálma-ültetvényekből ered a Pálmák városa elnevezés (MTörv 34,3; Bír 3,13; 2Krón 28,15; bár a Bír 1,16 Támárra, vonatkoztatja, mely a Holt-tengertől D-re fekszik). Nagy Heródes a régi ~tól DNy-ra egy új várost épített, téli székhelyül. A jelenlegi Eriha falu annak a városnak a maradványa, melyet a régi és „új” ~tól K-re a keresztesek építettek. - Józs 6 egy régi hagyományt foglal magában, mely ~ pusztulását az →Ígéret földjének elfoglalásával hozza kapcsolatba; a romok még sokáig fönnmaradhattak, hogy egy ilyen hagyomány elevenen élhetett az emlékezetben, és a képzeletnek is etiológiai anyagot szolgáltathatott az eredeti adatok epikus feldolgozásához. A beszámoló korára egyebek közt abból lehet következtetni, hogy még ismeri azt a vigasztalan állapotot, melyet a romhalmaz jelentett, és a pusztulást Józsue átkával hozza kapcsolatba. A város körül az oázison Benjamin fiai telepedtek meg (Józs 18,21), de a moábiták kir-ának, Eglonnak az uralma alá kerültek (Bír 3,13). - 2Sám 10,5: Dávid küldöttei ~ban találtak menedéket. Kr. e. 870 k. - különösen a moábiták közelsége miatt - Hiel szükségesnek látta, hogy újra felépítse a várost és falait (1Kir 16,34). Ebben az időben a próf-k működésének volt a színhelye ~: Illés és Elizeus meglátogatta a várost (2Kir 2,4; 18). A forrás vizének gyógyító erejét Elizeusnak tulajdonították, ezért Elizeus-forrásnak nevezték el (2,19.22; ma Szultán-forrás). A fogság után újra benépesítették Izr. fiai ~t (Ezd 2,34). 1Mak 9,50: Bakchidesz erődöt épített ~ban (Kr. e. 160), ez lehetett Dok a Dzsebel Karantalon, ahol Makkabeus Simont meggyilkolták (16,11-17), v. a két vár (Taurusz és Threx) egyike ~tól D-re ill. DNy-ra. Az új heródesi város fontos székhely és határváros volt, vámmal (Lk 19,1-5: Zakeus). Utolsó jeruzsálemi útján Jézus ~ban gyógyította meg a vak Bartimeust (Mk 10,46-52; Lk 18,35-43; Mt 20,29-34: 2 vak). - Ásatások. Tell-esz-Szultánban a Ch. Warren által elkezdett, majd hamarosan félbeszakított ásatások (1868) után E. Sellin és C. Watzinger újra kísérletet tett ~ föltárására (1907-09), és 2 város körüli védőfalat sikerült is felszínre hozni. Az egyik a domb lábánál futott körbe, és terméskövekből rakott, hatalmas védőfallal ellátott sánc volt (C fal); ezt a régészek izr. munkának tartják. A másik fal a domb felső szélén épült (D fal), ezt kánaáninak tekintik. A domb ÉNy-i sarkánál még egy 3. falat is felfedeztek a D fal alatt (A fal), melynek régebbinek kellett lennie. 1930-36: egy brit expedíció J. Garstang vezetésével arra a következtetésre jutott, hogy a D fal egy régebbi B falra épült. Ez az A falnál is régebbi B fal a korai bronzkor utolsó szakaszából (Kr. e. 2100 k.) maradt fönn. A nagy C fal a középső bronzkor elején (Kr. e. 19. sz. vége) épülhetett és Kr. e. 1600-ig használhatták. A Kr. e. 1550 k. épített D fal vsz. földrengés következtében pusztult el, de pusztulása idejét illetően eltérnek a vélemények, pedig fontos, mert úgy vélték, hogy a D fal kapcsolatba hozható Józs 6-tal. Garstang szerint Kr. e. 1400 k. pusztult el a D fal; L. H. Vincent úgy vélte, elég cseréplelet áll rendelkezésre a kései bronzkorból ahhoz, hogy Kr. e. 1250 mellett szóljanak. A legrégibb rétegben Garstang a csiszolt kőkort vélte felfedezni. 1952-58: K. M. Kenyon vezetésével angolok és amerikaiak közösen folytatták a munkát azzal a céllal, hogy többet tudjanak meg a korai csiszolt kőkorra eső időről és végérvényesen tisztázzák a D fal pusztulásának kérdését. A kutatások Garstang felfedezését (csiszolt kőkor) igazolták. Nagy visszhangot keltett egy hatalmas városfal 6 m magas darabjának a felfedezése ugyanabból a korból; ennek alapján ~ a világ jelenleg ismert legrégibb városának bizonyult. Később ennek a falnak belső oldalához erődül hozzáépítettek egy 13,50 m magas és 9 m átmérőjű tornyot. A szóban forgó kort művelődéstört-ileg 2 szakaszra tagolták: egy korábbi (A) szakaszra, melyből kerek alapok maradtak fenn, mintha sátrakban laktak volna, és egy Kenyon által B korszaknak nevezett, későbbi szakaszra, amikor is a lakóhelyek négyszögletesek voltak. A radiokarbon vizsgálat eredményei az A szakaszt illetően Kr. e. 6800-ra mutattak. Ebben az időszakban ~nak 2-3000, földműveléssel foglalkozó lakosa lehetett. Fennmaradtak egy öntözőberendezésnek és egy gabonaőrlésre használt kézi malomnak a maradványai. Az A réteg alatt Kenyon még egy 4 m-es másik réteget is talált, melyben korábbi, nomádok által épített kunyhók nyomait sikerült felfedezni. Ezt a réteget protoneolitikumnak nevezte el. -

A korai bronzkorból (Kr. e. 3100-2300) származó várárok-várfal-rendszer nagyon bonyolult. 17 építési v. újrafelépítési szakaszát lehet megkülönböztetni. Úgy látszik, hogy a D fal is ide tartozott (Garstang a kései bronzkorhoz kötötte), legalábbis az ÉNy-i sarkon, ahol megtalálták egy, a földrengés következtében kifelé dőlt, korai bronzkorból való falnak a maradványait. Más, azóta megvizsgált szakaszokra is áll ez a feltevés (D-en 1 m-es hamuréteg mutat arra, hogy valamelyik ellenség megkísérelte a falak, sőt esetleg az egész város felgyújtását). Vsz. a többi részre is áll a szóban forgó feltevés, mert a D fal mélyebben húzódik, mint az a malterral rakott fal, mely a középső bronzkori támfalat takarta. Ez a malterral rakott fal Garstang szerint ahhoz a védelmi rendszerhez szolgált alapul, melyet Hiel a Kr. e. 9. sz: épített. A középső bronzkorban ~ falait 3x újították föl. Ez a hikszoszok uralmának kora, melynek Amószisz fáraó (ur. Kr. e. 1552-27) vetett véget. Ekkor Egyiptom Kánaánt is leigázta, s közben (Kr. e. 1550 k.) ~t is elpusztították. Úgy látszik, hogy ez után a pusztulás után ~ több mint egy évszázadig lakatlan volt; csak Kr. e. 1350 táján mutatkozik a városban újra élet: sírok kerültek felszínre, és a tellen (dombon) egy ház maradványai közül egy kemence és egy korsó. A kései bronzkorból eddig még nem sikerült falmaradványokat találni. Ez azzal függhet össze, hogy a tell felső rétegeit elegyengették, ill. lehordták, mielőtt a kutatómunka megkezdődött. A Ny-i oldalon a kiásott árok töltelékében a középső bronzkorból való kövek után közvetlenül vaskori anyag következett. A vaskorból fennmaradt egy építmény, mely a C fal mellett húzódó árok töltelékéből készült, és ezenkívül még néhány sír is. A maradványok a Kr. e. 900-600 közti időre mutatnak. - Az amerikai J. L. Kelso és J. B. Pritchard irányításával 1950-51: végzett ásatások eredményeképpen sok cserép került felszínre a kalkolitikumból és a bronzkorból, de épületmaradványokat nem találtak. Nagy Heródes először felújította azt a hellén erődítményt, melyhez a Threx és Taurus tornyok egyike tartozhatott, és melyről Strabo feljegyezte, hogy Kr. e. 63: Pompeius lerombolta, de nem sokkal később egy nagyobb szabású épületegyüttest emelt a helyére, mely mint jellegzetesen róm. építészeti alkotás az egész K-en egyedülálló volt falazási módjában (opus reticulatum). Egy hasonló technikával épült, exedrával és számos fülkével ellátott, több mint 110 m hosszú díszes falról, mely előtt csatorna húzódott, teljes biztonsággal megállapítható, hogy díszkert részéül szolgált. Egy ennek közelében föltárt nagyobb (kb. 86 x 46 m) épületről nem lehet vitathatatlanul bizonyítani, hogy gimnázium volt-e, v. palesztra. **

BL:813. - Kroll 1993:29, 82, 200, 378.