Magyar Katolikus Lexikon > J > Jeremiás


Jeremiás (héb. Jirmejahu, 'Jahve emeljen föl a nyomorúságból'): próféta. - Kr. e. 650 k. született Anatotban, papi családban. Apját Hilkijának hívták (Jer 1,1), de vsz. nem azonosítható az ugyanilyen nevű főpappal Jozija kir. idejében (2Kir 22,8.14; 23,4). ~ Kr. e. 627: Jozija uralmának 13. évében próf. küldetést kapott. Próf. működése, melynek csaknem kizárólag Jeruzsálem volt a színhelye, legkevesebb 40 évre terjedt ki; utolsó ránk maradt szavai a Jeruzsálem pusztulása (Kr. e. 587-586) utáni időből valók (vö. Jer 44). A Kr. e. 622 és Jozija halála (Kr. e. 609) közé eső időből egyetlen beszéde sem ismeretes, vsz. azért, mert ~ a deuteronomikus kultikus megújulásban már az általa támasztott követelmények megvalósulását látta. ~ működése tehát főleg Júda utolsó kir-ainak idejére esett (vö. Jer 21. f.); ennek az időnek, kivált Jeruzsálem ostromának eseményeire vonatkozóan Jer sok adattal szolgál. Cidkija (ur. Kr. e. 598-587) idején megkísérelte, hogy a kir-t az egyetlen lehetséges megoldásra, ti. a Babilóniának való meghódolásra rávegye, de az Egyiptommal rokonszenvező körök fölülkerekedtek; ennek lett a vereség a következménye. Jeruzsálem ostroma alatt ~nak sokat kellett szenvednie (Jer 37-39. f.), a város elfoglalása után a babilóniaiak kiszabadították, és egyik barátját, →Gedalját megtették helytartónak, akit hamarosan meggyilkoltak. Ekkor ~ arra kényszerült, hogy Egyiptomba meneküljön. Emberileg tehát teljes csőddel végződött pályafutása (40-44 f.). További sorsáról és haláláról nincsenek megbízható adataink. Hűséges társa volt →Báruk. - Jahve már születése előtt kiválasztotta próf-nak (1,5); a küldetést ifjúkorában kapta (1,6). Jahve parancsára le kellett mondania a házasságról és a családi életről (16,1), sőt nem volt szabad egy ideig a közéletben részt vennie (16,5-9). Egyéniségét leginkább ún. vallomásai tükrözik (11,18-12,6; 15,10-21; 17,12-18; 18,18-23; 20,7-18), melyekben mélyen vallásos és érzékeny természetű embernek mutatkozik. Súlyos tehernek érezte a próf. küldetést, ugyanakkor végtelen öröm forrása is számára. - Művei: →Jeremiás könyve, →Jeremiás levele, →Siralmak könyve. ~nak tulajdonítják a Jeremiás v. Báruk hátrahagyott tanítását, ami zsidó körben keletkezett, de ker-eknek átdolgozott apokrif irat ~ sorsáról és haláláról és Bárukról. - Ikgr. Legkorábbi ábrázolása a dura-europoszi zsinagógában (245-56). Attrib-ai: irattekercs, virágzó vessző és lobogó üst (Jer 1,13; Lausanne, katedrális, 1240 k.), korong kereszttel (a szenvedés próf-ja; Chartres, katedrális, É-i kereszthajó kapuja, 13. sz.). Sluter Mózes-kútján (Dijon, 1402) ~ turbános, szakálltalan ffi, nyitott kv-vel a kezében. Népszerű lett Donatello köpenyes ~-szobra a firenzei dóm harangtornyán (1423-26). ~-ciklusok az illusztrált bibliákban (Rada-biblia, 11. sz. Párizs, Nemz. Kvtár) és a párizsi S. Chapelle egyik üvegablakán (13. sz.). Jelenetei: ~ gyásza Jeruzsálem miatt (Rembrandt, 1630, Amsterdam, Rijks Múz.); ~t ciszternába dobják: a kk. tipológiában Krisztus elfogatásának előképe (Vezelay, oszlopfő, 12. sz.); Abdemelek kimenti a ciszternából; ~ megkövezése (Amiens, katedrális, 13. sz. vége). **

Kirschbaum II:387. - Sachs 1980:193. - BL:810. - Rózsa II:158.