Magyar Katolikus Lexikon > J > Jeremiás könyve


Jeremiás könyve, Jer: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a 2. a →nagypróféták sorában. - I. Keletkezése. A kv. bonyolult szerkezete, továbbá a 2-6. és 7-29. fejezetek, ill. a maszoréta szöveg és a LXX szövege közti eltérések arra engednek következtetni, hogy ~ nem egyszerre kapott formát. Ezt illetően a 36. f. szolgáltat adalékokat: Jojakim uralmának 4. évében Jeremiás próf. leíratja →Bárukkal az eddig hirdetett próf. szavakat, Isten üzenetét, és fölolvastatja a népnek és a kir-nak. Amikor a kir. a tekercset elégette, Jeremiás újat íratott, és ezt Báruk még sok szózattal kiegészítette (36,32). A hagyományos felfogás szerint Báruk összegyűjtötte Jeremiás szavait és az életrajzi adatokat, és ezekhez egyes szám 3. személyben hozzáfűzte a Jeremiásról szóló részleteket; így jött létre ~. A szöveg korán meglehetősen szilárd formát öltött, de nem jegecesedett ki annyira, hogy a maszoréta szöveg és a LXX közt ne keletkezhettek volna különbségek. Az irod-kritika aránylag későn foglalkozott a ~ kérdéseivel, és némi bizonytalankodás és tévút után ismét visszatért a mérsékeltebb korábbi felfogáshoz. A bonyolult szövegtört. későbbi betoldásokkal és kiegészítésekkel is számol. Újra meg újra vita tárgya, vajon ~nek mely részei tekintendők versnek ill. prózának. - II. Szövege. Szembeötlő, hogy a maszoréta szöveg mennyire eltér a LXX-tól. A LXX az idegen népekre vonatkozó jövendöléseket a Jer 25,13 után hozza, eltérő sorrendben. Ezenkívül a LXX szövege 1/8-dal rövidebb a maszoréta szövegnél. Az elszigetelt verseket v. versrészleteket a LXX többnyire mellőzi, de olykor nagyobb f-eket is kihagy (pl. 33,14-26; 39,4-13; 51,44b-49a). Ezeket a kihagyásokat nem lehet mindig szokásos másolási v. ford. hibának tekinteni, minden bizonnyal vannak köztük szándékos kihagyások; más f-ekről feltehető, hogy hiányoztak a héb. eredetiből. Egészében véve azonban a maszoréta szöveg és a LXX azonos szöveget tételez föl. - III. Tartalma. ~ próf. szavak és elbeszélések ötvözete. Az elb-ek egy része önéletrajzi jellegű, helyenként egyes szám 1. személyben írva. ~ a maszoréta hagyomány szerint a következőképpen tagolódik: 1. bevezetés: meghívás és küldetés (1. f.). 2. főleg próf. intelmek Júda ellen a Jozija kir. reformja előtti időből (2-6). 3. főleg fenyegető jövendölések, beszédek és jelképes cselekedetek Júda ellen az utolsó kir-ok idejéből; betétként vallomások v. monológok és néhány önéletrajzi fejezet (7-29). 4. jövőbeli ígéretek (30-33). 5. főleg Jeremiás életéből való tört-ek, zömükben egyes szám 3. személyben írva (34-45). 6. idegen népeket illető jövendölések (Egyiptom ellen: 46; kisebb népek ellen: 47-49; Babilon ellen: 50). 7. tört. tárgyú függelék (52 = 2Kir 24,18-25,21.27-30). - II. Teológiája. ~ben mindenekelőtt az istenfogalom és a belőle következő vallásos magatartás számít újnak. Az Istenről alkotott kép szempontjából ~ nagyon sok hasonlóságot mutat Oz-vel: Isten a hűtlen nép jegyese, melyet örök szeretettel szeret (31,3) és fáradhatatlanul hív, hogy térjen vissza eredeti hűségéhez; kegyelmet kínál, nem jogot érvényesít. Szeretetére, mely örök, nem lehet rászolgálni (2,1-4,5), Jahve gyengéd atyja kedves, dédelgetett gyermekének, Efraimnak (31,20;. 3,19); a nép a kedvese (11,15; 12,7). Jahvénak ez a kegyelemmel párosult szeretete mélységet és bensőséget ad annak a természetszerűen jogi kapcsolatnak, mely a szövetség révén ősidőktől fogva fönnáll Jahve és Izr. között. Jeremiás próf. teol-ja ebben összhangban áll a MTörv teol-jával, de ~ túlszárnyalja a MTörv-et: vsz. a deuteronomikus megújulásra törekvés (reform) kudarcba fulladásából tanulságot merítve az eszkat. jövőtől várja Isten üdvözítését (mindenekelőtt 31,31-34). Az új szövetség, melyet Jahve ezeknek a napoknak az elérkeztével köt majd Izr-lel, szellemi természetű lesz és bensőséges viszonyt fog jelenteni, így valójában már nem is lesz szövetség; Isten új népe szívében fogja hordani a törv-t, és mindnyájan ismerni fogják az Istent. Bár ~ a szöveggel kapcsolatban a hagyományos szóhasználattal él (31,33), nála a szöveg nem merül ki a fogalom nemzeti értelemben vételében, hanem személyes kapcsolatot jelent Jahve és az egyes ember között, így egyetemes jellegű. Nem olyan, mint a szerződés, mely pontosan meghatározott követelményeket tartalmaz; a tartalma (Isten ismerete) éppoly határtalan, mint a szeretet, mely a szövetséget létrehozta, és a ker. agapé, melyre előkészít. **

BL:811.