Júdás csókja, júdáscsók: jel, mellyel Karióti Judás a Getszemáni kertben megmutatta a Jézus elfogására érkező csapatnak, kit kell elfogniuk: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el” (Mt 26,49; Lk 22,48). ~ az árulás és a színlelt, hamis szeretet jelképe. - Ikgr. Ábrázolása már a legkorábbi passió-képeken látható. A bizánci műv-ben a megfeszítés mellett az egyetlen ábrázolt passió-jelenet. Leggyakrabban az elfogatással együtt ábrázolták; a főjelenet ~, a háttérben van Krisztus elfogatása. A 6. sz: előfordul már olyan ciklus, melyben különválik a két jelenet (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 520-25). Néhány bizánci zsoltárillusztráció és a karoling elefántcsont táblák e hagyományt folytatják. A róm. szarkofágszobrászatban ~ önállóan látható a passió-sorban (Verona, szarkofág, 400 k.). - A legegyszerűbb ábrázolási forma szerint Krisztus és Júdás profilban látható, egymáshoz lépnek, Júdás csókkal közelít Krisztus arcához, kezét vállára teszi. Krisztust legtöbbször egy tanítvány kíséri. A kk. folyamán ez a képtípus keveset változott. Ha katona is szerepel, az már az elfogatásra utal. Egy másik típus szerint Krisztus szemben áll a nézővel, Júdás oldalról lép hozzá és átkarolja (Giotto, Scrovigni-kpna, 1305-07). - ~ látható a csíkszentléleki főoltár (1510 k., Bp., M. Nemz. Galéria) és a jánosréti Passió-oltár szárnyképén (1470-80, uo.). **

Sachs 1980:358.