Magyar Katolikus Lexikon > J > Jób


Jób (héb. Hijjob): 2 személy az Ószövetségben: az egyik Jób könyvének főszereplője, a másik a Ter 46,13 maszoréta szövege szerint Isszachár egyik leszármazottja. - Nem izraelita személynév. A név már a Kr. e. 20. és 18. sz. egyiptomi, valamint a D-arab forrásokban, a mari, alalahi és ugariti szövegekben is megtalálható; az →amarnai levelek egy bizonyos Ajabot említenek Pella kir-aként. A ~ tehát egy ÉNy-i szemita személynév, talán a. m. 'hol az apa?' (ez a kérdés v. az istenségre, v. a korán elhunyt apára vonatkozik). A bibliai ~ Husz földjén élt (Jób 1,1), amelynek fekvésére a Kelet fiai kifejezés utal (1,3; a Kelet névelő nélkül). Kelet fiait v. Kelet földjét a Ter 29,1; Szám 23,7; Bír 6,3.33; 7,12; Iz 11,14; Jer 49,28; Ez 25,4.10 is említi, amiből arra következtethetünk, hogy Kelet arám ter-hez tartozott (ellene szól: Ter 25,6). Vsz. Damaszkusztól DK-re esett és Es-Safával azonos. Mivel ~ nem tartozott Izr. fiai közé, Jób nem közli a Bibliában egyébként ált. családfát. A 42,17 (LXX), amely alapján ~ Ibabbal (Ter 36,33) volna azonosítható, nem hiteles kiegészítés. Az, hogy Ez 14,14.20 Noéval és Dániellel együtt szerepelteti, tanúsítja: messzi múltbeli istenfélő embernek tartották. A neve, a barátai neve, a portyázó szabeusok és kaldeusok említése (Jób 1,14.17), valamint a pátr-k korára emlékeztető gazd-társad. és vallási viszonyok arra vallanak, hogy nagyon régi, Izr. fiainak korát megelőző hagyománnyal állunk szemben. Vsz. van egy tört. magva, amelyet a Tób is felhasználhatott. Jób (vö. Ez 14,14.20; Jak 5,11) az igazságosság és a türelem példaképének mondja. - Ikgr. Első ismert ábrázolása a dura-europoszi zsinagógában van (245-56). A ker. műv-ben ~ élete Krisztus szenvedésének és győzelmének előképe, az alázatosság példája. A leprások védősztjeként tiszt. Képei szarkofágokon, tp-kapukon és illusztrált bibliákban láthatók (Iunius Bassus szarkofágja, 359; Reims, katedrális, 13. sz; T. Gaddi, Pisa, Campo Santo, 1340; Rubens, Brüsszel, Szt Miklós-tp. 1612; O. Kokoschka, litográfia-sorozat, 1917). - A siklósi várkpna kora reneszánsz falfestményét Garay Jób, családjának utolsó ffisarja ajánlotta föl keresztségben nyert védősztjének tiszt-ére. - Az Amerika fölfedezésével elharapódzó vérbaj áldozatai ~ oltalmában bizakodtak, s külön misét (missa de beato Job contra morbum gallicum) szolgáltattak a segítségéért. A betegség hazánkba is hamarosan elérkezett. Brassó városa már 1500: külön kórházat alapított a benne szenvedők számára. 1559: Nagy Szalathiel és felesége kolozsvári sütőházukat és egy darab földjüket a helybeli Szentlélek és Szt ~-ispotály leprás és vérbajos betegei javára adományozták. **

Kirschbaum II:407. - Bálint I:363. - Sachs 1980:179. - BL:869.

Jób (12. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1170 k. vál., 1170-87: tényleges váci mpp. Nem azonos Jób esztergomi érs-kel (1185-1203), aki előzőleg zágrábi mpp. volt. - Utóda 1188: Boleszló. T.E.

Mendlik 1864:73. (1182-85: pp.) - Gams 1873:383. (s.v. Jobus 1183-85: pp.) - Chobot II:460. - Schem. Vac. 1970:108.

Jób (†Esztergom?, 1204 k.): érsek. - A MA-ban 1181-(1185): pécsi mpp., 1185: esztergomi érs. 1187: kihirdette az országban VIII. Gergely keresztes hadjáratra szólító bulláját. 1188-98: újjáépíttette a leégett esztergomi szegyh-at. 1191: megerősíttette az esztergomi érs. koronázási jogát és egyéb kiváltságait. 1195: fogadalmat tett sztföldi zarándoklatra, s fölvette a keresztet. III. Ince p. 1198. I. 29: Mo. körülményeire való tekintettel engedélyezte a fogadalom teljesítésének elhalasztását. Még ez évben megkapta a Várhegyen álló kir. palotát. A p. előtt nagy tekintélye volt. János kalocsai érs. nem akarta elismerni a joghatóságát, s a kir. is szembefordulva vele: visszatartotta tizedét, s a kir. prépságokat ki akarta vonni joghatósága alól. ~ személyesen ment panaszra a p-hoz. 1200 e. megalapította az →esztergom-szenttamáshegyi prépostság és társaskáptalant. 1203: p. legátus. A baz. →porta speciosáján ábrázolása fennmaradt. - Utóda (ha zágrábi pp. is volt, Zágrábban 1170: Nádasdi Prodanus), Pécsett 1186: Makár, Esztergomban 1204: Csák Ugrin. 88.

Haas 1845:282. (10.) - Török 1859:26. (csak 1181: pécsi pp.) - Mendlik 1864:117. (1160-70: zágrábi pp.), 28. (16.) (1185-1204: esztergomi érs.), 63. (1172-75: pécsi pp.) - Schem. Zagr. 1870:VI. - Gams 1873:387. (1170-72: zágrábi pp.), 376. (1172-75: pécsi pp.), 380. (1179 k. esztergomi érs.) - Matković 1888:X. (10.) (1160-70: zágrábi pp.) - Pallas IX:927. - Pauler II:649. - Eubel I:464. (†1204) - Schem. Strig. 1918:XXIII. (1185-1203: érs.); 1982:34. - Schem. Qu. 1940:7. (10.); 1980:162.

Jób, Zách nb. (†1280. júl. 19. után): megyéspüspök. - Karácsonyi szerint bácsi prép-ból és kir. kápolnaispánból 1251: fehérvári prép. A MA-ban fehérvári prép., 1251. XI. 23-1252. VI. 15: kir. alkancellár. 1252. VI. 15: vál. és megerősített, 1253-1280. VII. 19: tényleges pécsi mpp. Erőszakos, világias főpap volt, összeütközésbe került az esztergomi érs-kel, mert annak felsőbbségét nem akarta elismerni. Életmódja ellen is súlyos kifogások merültek fel. IV. Bélától kapta a Gömör vm. Csákány birtokát. IV. Sándor, 1263: IV. Orbán a pilisi apáttal vizsgáltatta meg ügyeit. 1266: IV. Kelemen Enelus minoritát küldte, hogy járjon el ellene. ~ot azzal vádolták, hogy több ügyét párbajjal oldotta meg. A pozsegai prép-ot megfosztotta knk-kinevező jogától, s ezzel 2 évsz-os ellentétet okozott a prép-ok és a pécsi pp-ök között. -V. István 1264: ~ra bízta a számára stratégiailag fontos mátrai Ágasvár védelmét, de ~ nem tudta megtartani. 1271(72). VI. 14-1273. III. 30: mosoni ispánként vezér volt a II. Ottokár elleni harcokban. 1272. VII. 2: részt vett az Ottokárral kötött pozsonyi béke előkészítésében. 1273. IV: Győr várát védte Ottokárral szemben, de elveszítette és fogságba esett. 1278: kir. kancellár és baranyai megyésispán. - Utóda 1280: Pál. 88.

Haas 1845:282. - Schem. Qu. 1857:12. (15.); 1940:7. (15.) (1253-79: pp.) - Mendlik 1864:63. (é.n.) - Gams 1873:376. (14.) (1254-79: pp.) - Balics 1890:623. (1254-79: p.) - Pauler II:546. - Eubel I:410. (1254, 1279: pp.)

Jób Gábor, Joob, SJ (Zsolna, Trencsén vm., 1696. márc. 8.-Zsolna, 1759. okt. 5.): iskoladrámaíró. - Győrött 1713. X. 21: lépett be a JT-ba. Fogadalomtétele után Ny-Mo-on hittérítő, egész falvakat vezetett vissza a kat. Egyh-ba. 10 é. Liptószentmiklóson élt, a környéken térített, majd a szakolcai rház rektora. - M: Fides in regem et patriam, seu Georgius Estoras ad Nicopolim gloriosa morte sublatus (Nagyszombat, 1727) c. isk-drámájában a hazához és a kir-hoz való hűséget Esterházy Györgynek Nikápolynál történt dicső harca és halála példázza. A kir. Esterházyt tette meg a szultáni seregek ellen harcoló ker. csapatok vezérévé, ezért vetélytársa, Remundus a törökökhöz pártolt. Remundus később elfogta a főhős fiát, Miklóst, a csatában azonban elesett az apa kezétől. A fiú végül kiszabadult, s a kir-tól elnyerte jutalmul Galánta birtokát. Látványos, fordulatos, pompás jelenetekben bővelkedő, barokk isk-dráma, amelynek végén Pallas Tyrnaviensis allegorikus alakja vonul be a színpadra, s megjutalmazza az arra érdemes diákokat. B.I.

M. Kv-szle 1884:35. (Nagy Sándor: Hazai tanodai drámák) - Szinnyei V:529. - Bayer József: A m. drámairod. tört. a legrégibb nyomokon 1867-ig. Bp., 1897. II:387. - EPhK 1911:99. (Alszeghy Zsolt: M. tárgyú lat. isk-drámák) - Zelliger 1931:82. - Takács 1937. II:62. - JTÉ 1942:341. (613.) (*1696. márc. 8.) (s.v. Joob) - Staud 1984:158.