Magyar Katolikus Lexikon > J > Jézus


Jézus (gör. Iészousz, lat. Iesus, a héb. Jesua átírása, mely a Jehosuah, 'Jahve a szabadítás' rövidített formája): 1. az Ószövetség idejében az egyik legkedveltebb →név, mely emlékeztetett a →szövetségre, a Jahve és Izrael fiai közötti különleges kapcsolatra: ~ az, aki kiszabadította népét Egyiptomból, a rabszolgaság házából (MTörv 5,6). - Tulajdonképpen ~ a neve Józsuénak is, aki Mózes után a nép vezéreként vezette a zsidó honfoglalást, s viselték papok, leviták és sokan mások, köztük Jesua főpap (Ezd 3,2.8; 1Krón 24,11; 2Krón 31,15) és a →Sirák fia könyve szerzője. - 2. Isten akaratából ~ a neve a Megváltónak (→Jézus Krisztus). Gábor angyal szavai a ~ név jelentésére utalnak: „ő szabadítja meg népét (de nem pol. ellenségeitől, hanem) bűneitől” (Mt 1,21). Az üdvösség történetében Isten nem elégedett meg azzal, hogy Izraelt megszabadította az idegen népek fogságából (→babiloni fogság): a bűn rabságából is meg akarja szabadítani teremtményeit. Mivel a bűn mindig Isten megsértése, egyedül Isten oldozhat föl alóla. Ezért az üdvösség a Megváltó, →Jézus nevében található meg. Aki segítségül hívja a megváltó Isten nevét, az üdvözül. - ~ kortársai között még gyakori volt a ~ név, majd a zsidóság Krisztussal szemben tanúsított magatartásából következően hamarosan „kitörölték az élők közül”, használata megszűnt. - A ker. népek a spanyolok kivételével tiszt-ből nem adják keresztnévként a ~ nevet. →Isten neve **

BL:839.

új

Jézus, Méndez Montoya, Jesús, Szt (Tarímbaro, Michoacán áll., Mexikó, 1880. jún. 10.-Valtierrilla, 1928. febr. 5.): pap, vértanú. - A moreliai érsség papjává sztelték, Valtierrillában kp. Kiváló gyóntató, nagyon jó hitoktató volt. Szegényen élt a szegények között, de énekkart is szervezett a hívekből. Amikor elfogták, csak annyit kért a katonáktól, hogy a nála lévő Oltáriszentséget magához vehesse, aztán lelőtték. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk **