Magyar Katolikus Lexikon > J > Jézus megostorozása


Jézus megostorozása: →Jézus szenvedésének része. - Máté, Márk és János rövid mondattal említi, Lukács nem beszél róla. Ókori tanúk szerint az →ostorozáshoz az elítéltet levetkőztették, kezeit karóhoz v. alacsony oszlophoz kötözték, és addig ostorozták, amíg vérrel borítva, mozdulatlanul nem feküdt a földön. Az ostorok bőrszíjainak végén tövisek, csontdarabok, ólomgolyók voltak. Jézust annyira megostorozták, hogy amikor a kivégzés helyére vezették, az egyébként súlyos fizikai munkához (gerendák emeléséhez, rakodásához) szokott, életereje teljében lévő férfi már képtelen volt a keresztjét vinni. - Ikgr. Az óker. műv-ben nem ábrázolták. Ny-on a Zsolt 35,15-17 illusztrációjaként jelent meg (É-fr. pszaltérium, Stuttgart, Landesbibliothek, 820/23): az oszlophoz kötözött, ruhátlan Krisztust 2 poroszló ostorozza. A 10. sz. ném. műv-ben gyakran szerepelt Pilátus is a ~-képen: Krisztus legtöbbször hosszú ruhában áll az oszlop mellett. E ném. képeken soha nem látható a fájdalom. Csak a 12. sz-tól fejezik ki egyre inkább a testi kínokat, melynek ábrázolása a 13. sz: a ferences jámborság és a szenvedés-misztika hatására kapott különös hangsúlyt. ~nak ábrázolásából alakult ki az a sztképtípus, melyen csak az oszlophoz kötött Krisztus látható. E gondolat szoborformája, a Krisztus a kínzóoszlopnál a 15. sz: alakult ki, és a 17-18. sz: igen gyakori volt. Uez a vezéreszme a barokk képeken: egy alacsony kőoszlop vasgyűrűjéhez kötve áll a csak ágyékkötőt viselő Krisztus. A késő kk. táblaképeken ~ egyre több szereplős lett.  **

Kroll 1993. - Sachs 1980:144. - KML 1986:194.