Magyar Katolikus Lexikon > J > Jézus keresése


Jézus keresése, Krisztus keresése: 1. →istenkeresés. - 2. a húsvéti misztériumjátékokból született népszokás, vsz. a →Quem queritis-játék elnépiesedett formája. - Szentírási alapja a Jézus sírját üresen találó és ezért Jézust kereső →kenetvivők, a →három Mária (Mk 16,1-8) története, ill. az ap-ok nyomában Jézust kereső Mária Magdolna (Jn 20,1-18). Utóbbi előképe az Én 3. f-ben a vőlegényét kereső menyasszony. - Országos elterjedtségét jelzi sok névvariánsa: Agyagosszergényben és Babóton istenkeresés, Kiskunmajsán Szentasszony követése, Battonyán szentsírkeresés. Sokfelé, főleg Székelyföldön a ~ a →húsvéti határjárás, határkerülés tavaszi archaikus-szakrális mozzanataival is keveredett. A ~ 1999: Kunszigeten (Győr m.) még eleven hagyomány, kiemelkedő jelentőségű kutatója →Jáki Teodóz (→kunszigeti jézuskeresés). - A Felső-Ipolyvidéken nagyszombat éjszakáján, éjfél előtt a tp. bejáratánál szokott gyülekezni a falu apraja, nagyja. A szülők gyermekeiket is magukkal vitték. Fontosnak tartották, hogy a ~n mindenki ott legyen. A távolmaradókat számon tartották és megszólták, éppen úgy, mint azokat, akik húsvét előtt nem gyóntak, a nagyböjti stációkat nem járták. Az előimádkozó az előénekessel a tp. ajtajához térdelve kezdte az imádságot, mely →Jézus szenvedéséről, haláláról, föltámadásáról, a kenetvivő asszonyokról szólt. Könyörögtek a bűnösök megtéréséért, mindenféle károk távolmaradásáért, jó termésért. Ezután csendben fölfejlődött a körmenet, énekelve mentek a legelső határkeresztig, s onnan sorba minden kereszthez, ami a falu határában volt. Mindegyiknél imádságot mondtak. A legtávolabbi és egyúttal a legutoljára hagyott keresztnél volt elhelyezve a föltámadt Krisztus szobormása, melyet diadalmenetben vittek vissza a tp-ba: kigyúltak a gyertyák, lobogtak a napraforgószárból készített fáklyák. A körmenet végül bekanyarodott a temetőbe, ahol mindenkinek volt kedves sírja, ahová letelepedett a már csonkig égett gyertyájával. Hajnalodott, amikor abbahagyva az előimádkozó után mondott imádságokat, az alvó gyermekekkel hazatértek. - Litke palócai virradatig imádkozva a tp-ban keresték Jézust, hajnali harangszóra énekelve imádkozták az Úrangyalát, majd hazaindultak. Megmosakodtak a patakban, mely az öregek jámbor hite szerint ilyenkor aranyvízzé válik, mert a Jordánon átmenő és alámerülő Jézus átváltoztatja. - Székelyudvarhely városában a ~re régebben a céhek indultak, a zászlókat a céhmesterek vitték. A motívum régi hagyományt őrzött meg, mert a kk-ban a lit. játékok rendezése sokszor a céhek föladata volt. A lovasmenet hajnalban a nyeregkápákban fegyverrel fölszerelve indult ~re. Jézus szobrát elrejtették a búzában, s a büszke és boldog megtaláló a lovasok (Jézus katonái) kíséretében hozta a szobrot. A város szélén állt Jézus kápolnája, egykor híres búcsújáró hely, a menet itt ütött tábort. Előköszöntőket küldtek a városba jelenteni, hogy megtalálták Jézust, indulhat a körmenet eléje. Az előköszöntők élükön a bíróval tértek vissza, s kis idő múlva a körmenet is jött, szt zsolozsmákat énekelve. A zászlókat Jézus szobra előtt meghajtották, Jézus katonái dísztüzet adtak, majd nagy lövöldözés közben megindult a menet a városba. A keresztek előtt meg-megálltak. A tp. elé vonulva még egyszer dísztüzet adtak, majd szentmise kezdődött. - A ~ erősen kötődik a húsvét fény-szimbolikájához, az éj sötétjében a fény kereséséhez. Egyes falvakban a hívek virrasztva várták, hogyan kel föl az éjszaka sötét sírjából a nap, a lumen Christi jelképe. Hosszúhetény férfinépe húsvét éjszakáján egyenként fölkapaszkodott a Zengő (Baranya) tetejére, ahol tüzet gyújtva várták a napkeltét. Olykor a falu papja fönt a hegyen, várakozás közben gyóntatott is. Az erdélyi evangélikus szász ifjúság húsvét hajnalán ki szokott vonulni a magaslatokra, hogy a →húsvéti bárányt a fölkelő napban megpillantsa. Budaörsön is hiszik, hogy a húsvéti bárány megjelenik a fölkelő napban, s a napon látható, hogy háromszor ugrik és sugárzik örömében. Csepel hajdani jézuskeresői az éjszakai sötétben Jézus kínszenvedéséről énekeltek, amikor azonban a nap feljött, húsvéti énekekre zendítettek. -

Sokfelé fölkeresik a ~ során a Kálváriát, a helyi temetőt, annak kpnáját, ill. halottaik sírját. Szegeden a 19. sz. 2. felében ~ a Kálvárián az összes városrész részvételével történt. Tápén ~re éjjel 2 órakor gyűltek össze a hívek a temetői kpnában. Az énekes asszony könyörgést mondott, majd a →Szentháromság olvasóját imádkozták és elindultak a szt kereszttel a tp. felé. A tp. ajtaja előtt elénekelték a Szent vagy Uram... kezdetű éneket, utána elmondták az Oltáriszentségről szóló litániát, közben énekeltek is. Ezután a dicsőséges olvasót imádkozták, majd visszaindultak a temetői kpna felé, melynek ajtajában a Föltámadt Krisztus e napon... kezdetű éneket énekelték. - A szegedi szakrális tájhoz tartozó Csanádapácán nagyszombaton éjfélkor összegyűltek a hívek a tp-ban, és egy feszülettel elindultak a temetőbe ~re a Hol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom? éneket énekelve. A temetői keresztnél imádkoztak, majd énekelve megkerülték az egész falut. Az emberek fölkeltek ágyukból, kimentek és megcsókolták a szt keresztet. A tp-ba érve a Föltámadt Krisztus ez napon...éneket énekelték. Végül a Jézus-keresők is megcsókolták a keresztet, és hazamentek. - Csanádpalota hívei az ájtatosság végén a katekizmusi ének helyi változatát énekelték (... egy az Isten, kettő Mózes kőtáblája, három a Szentháromság, négy a négy evangélista…) - Hercegszántó sokác népe ~re húsvét hajnalán, igen korán kiment a temetőbe, s hozzátartozóinak sírján gyertyát gyújtott. Sem menet, sem jövet nem volt szabad beszélni, csak imádkozni, énekelni. A láng valamikor vsz. a nagyszombati szentelt tűz, esetleg húsvéti gyertya fényéből származott. A ném. hagyományú Orfű faluban az asszonyok mindjárt nagyszombaton éjfél után kimentek a temetőbe, ahol sírjaikat virágvasárnap szentelt barkával és somvirággal, Krisztus királyi dicsőségének tanújelével tűzdelték körül. Majd a temetői keresztnél gyülekezve virrasztottak és imádkoztak a halottakért. Amint hajnalodott, a föltámadási énekeket kezdték énekelni.

- A ~ gyakran keveredik a húsvéti harmatszedéssel. A pesthidegkútiak pl. a kálváriai ájtatosság után letérdeltek és a hajnali nap felé fordulva imádkoztak, végül a harmatban megmosdottak. Leányvár német népe húsvétvasárnap kora reggel szótlanul szokott a Kálváriára fölmenni, ahol mindenki a dicsőséges olvasót imádkozta magában. Eközben a legények szintén szó nélkül kilovagoltak a mezőre, hogy a húsvéti harmat (Ostertau) használjon nekik és lovaiknak (vsz. a húsvéthétfői →emmauszjárás hagyományával keveredve került ide). A piliscsabaiak ugyanígy mentek a Kálváriára, és ott a húsvéti harmatban a Szt Sebek tiszteletére 5 Miatyánkot és Hiszekegyet végeztek. Pomázon és Budakalászon az öregek már csak a kertjükbe mennek, és ott harmatos kézzel végigsimogatják az arcukat (a mondás szerint betegség és szeplő ellen). A solymáriak is harmatban mosakodtak ~nek szent hajnalán. Pilisborosjenőn hajdanában mezítláb jártak a harmatos réten. - A hagyomány évszázados erejére jellemző, hogy Aba református magyar népe húsvét hajnalán még a 19. sz. végén is kiment a temetőbe, ahol a tiszteletes áldást mondott. Dunaszentmiklós ném. asszonynépe hajnali kakasszó előtt a határban némán keresi Jézust. Később a sekrestyés megnyitja előttük a tp-ajtót, hogy az üres sír előtt imádkozzanak. A szokás neve Ostertaubeten. Az egyeki német asszonyok napkelte előtt a temetőbe mennek, és halottjaik sírját szenteltvízzel meghintik. - A ~ szokása ismert volt még Algyőn, Sövényházán, Szőregen, Újkígyóson, Mindszenten, Padén s az ország más tájain is, Szakcs, Zalaszentbalázs, Kányavár, Csáford, Búcsúszentlászló, Vasboldogasszony, Csolnok, Esztergom, Nagybőzsöny, Horvátzsidány (Boga iskati), Vízkelet, Kiskunmajsa, Apátfalva, Jászladány, Dány, Tápiógyörgye, Gyöngyöspata, Nagykörű, Mezőkovácsháza községekben. **

Bálint 1989:285.