Magyar Katolikus Lexikon > J > János-tál


János-tál, Szent János-tál: kerek tál, rajta Keresztelő Szent János levágott fejének festett vagy faragott képe (vö. Mk 6,17-29). - A Ny-i egyh-ban a 13. sz: tűnt föl, eszmei tartalma a kor misztikus és elvont gondolatvilágára megy vissza. Misztériumjátékokban is használták, de főként fej- és nyakbetegek →fogadalmi tárgya volt. A ~ a róm. Lefejezett Szt János Testvérület címere volt (ők kísérték vesztőhelyre az elítélteket, s temették el őket). - A ~ anyaga változatos, a gyakori fa mellett készült kőből, Itáliában márványból és fémből, s nem ritka az ötvösmívű ~ sem. Szt János-kpnák bejárata fölött függött, de Szt János vtságának napján (VIII. 29) az oltárra helyezték. Házakban a főfalon v. a bejárati ajtó fölött őrizték, jellemzője a realizmus eszközeivel kidolgozott fej. A kultusz mellékágaiból születtek olyan alkotások is, melyeken a tálat maga Ker. János attrib-ként tartja a kezében (Sopron, Szt János-tp. jobb oldalhomlokzatán); ilyenkor a ~on fej helyett az Oltáriszentségre utaló kép van, pl. a Bárány dicsfénnyel (Strasbourg, Katedrális, 1355 k.). Ez a típus a Ker. Szt János tanúságát ábrázoló képek rokona: rámutat az Isten Bárányára. János tanúságának és a tál étkezési funkciójának összekapcsolásából adódott az értelmezés, mely szerint Szt János feje Krisztus testének előképe (kk. yorki breviárium). Ilyen alapon a kerek ~ Ker. János kezében olykor a román kor és a gótika eucharisztikus jelképére, a →rózsaablakra emlékeztet. - Mo-on a ~ szép emléke a →tájói Szent János-tál mellett a garamszentbenedeki, szebellébi, jánosgyarmati és (vörösrézből készült) jánoshegyi ~ak. Nemesludrova (Liptó vm.) Passió-oltárán (15. sz. eleje) Szt János rámutat a ~on ábrázolt Isten Bárányára. - A ~ nagy szerepet játszott a népi jámborságban, mert gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Érintését fejfájáskor, torokbetegségekben még a barokk időkben is foganatosnak tartották. Imádság közben a beteg fejére helyezték, v. a beteg kalapját borították rá. Ném. adatok szerint a ~at rádobták a vízre, melybe belefulladt valaki (úgy vélték, ott kell keresni és kifogni a szerencsétlen embert, ahol a ~ megállt). - A ~ a 19. sz: elvilágiasodott műtárgy lett. **

Radocsay 1967:78. - Kirschbaum VII:186.