Magyar Katolikus Lexikon > J > János keresztsége


János keresztsége: bűnbánati szertartás, mellyel Keresztelő (Szt) János azokat, akik megvallották a bűneiket, megfürdette a Jordánban. ~ előkészítette Izrael fiait a Messiás fogadására, „tökéletes népet készítve az Úrnak” (vö. Mal 3,24; Lk 1,77). - Az ap. katekézisben ~ fontos állomásként szerepelt (ApCsel 1,22; 10,37), a szinoptikus hagyomány ezzel az eseménnyel kezdődik (Mt 3,1-12; Mk 1,1-8; Lk 3,1-18); Jn a maga külön stílusában számol be róla (1,19-28). Ebben a keresztségben azok részesültek, akik engedtek a Keresztelő bűnbánatra szóló fölhívásának és megvallották a bűneiket. Némely szerzők megkísérelték Ker. János föllépését összefüggésbe hozni a hellén szinkretizmussal, a mandeizmussal, a Jordán felső folyásánál elterjedt keresztségi szokásokkal és az →esszénusok gyakorlatával. Mások magával a zsidósággal, különösen a →prozelita keresztséggel próbálták kapcsolatba hozni, de egyik kísérlet sem bizonyult sikeresnek. Az esszénusok (Kumrán) mosakodásait aligha lehetett kezdeményezésnek tekinteni; a prozelita keresztség kétségtelenül előkészítője volt ~nek és ezzel együtt a ker. keresztségnek is; de ~ lényegében mégsem kapcsolható hozzá. Az említett magyarázatok nem veszik tekintetbe ~nek mélyebb értelmét, azt ti., hogy János a metanoia, az erkölcsi megtérés jegyében keresztelt, a próf-k fölhívásához csatlakozott, a közelgő Isten orsz-ának távlatait nyitotta meg. Már az ÓSz tartalmaz olyan próf. szövegeket, melyekben a vízben fürdés a belső tisztulást jelképezi (vö. Iz 1,16; Ez 36,25; Zak 13,1; Zsolt 51,9). Ebből következően ~ éppúgy különbözött a prozelita keresztségtől (ez a tisztátalanságnak egy olyan fölfogásából indult ki, mely a törv-ben gyökerezett), mint a hellén misztériumvallásoktól (ezekben nem személyes erkölcsi megtérésről van szó, hanem mágikus erők működéséről). Ahogy az ApCsel 2,38 szerint a ker. keresztség, ugyanúgy ~ is a bűnbánat keresztsége volt a bűnök bocsánatára (Mk 1,4; Lk 3,3). A kettő mégis gyökeresen eltér egymástól. ~ nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően ~ értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33). - A Jn 3,22-26 szerint Jézus, ha csak tanítványai által is (4,1), kiszolgáltatott egy keresztséget, amikor a Keresztelő még nem volt fogságban. Szt Ágoston és Szt Tamás ebben a keresztségben a ker. keresztséget látják; más egyh. szerzők és sok kat. egzegéta csak nagyobb értéket tulajdonít neki, mint ~nek, mivel a Lélek akkor még nem jött el (7,39; ApCsel 2,33), és a ker. keresztségnek éppen a Lélek közvetítése a lényege. **

BL:955.