Magyar Katolikus Lexikon > J > János és Pál


János és Pál, Sztek, Giovanni et Paolo (†Róma, 362. jún. 26.): vértanú testvérek. - Ifjú korukban Constantina, Nagy Konstantin leányának udvari emberei, később katonák. Leszerelésük után Rómában a Monte Celión lévő házukban visszavonultan éltek. Julianus apostata cs. (ur. 361-63) hívta őket udvarába. Mivel ellenszegültek s a hitüket sem hagyták el, Terentianus testőrparancsnok hosszú fenyegetés és kínzás után a saját házukban lefejeztette s uo. el is temettette őket. Sírjuk fölé hamarosan baz. épült (→Szent János és Pál vértanúk bazilikája, Róma). Ereklyéiket 1588: kiemelték és fölvitték a baz-ba, 1677: a főoltár alatt helyezték el. - Ü: jún. 26. - Ikgr. Első ábrázolásuk a 12. sz-ból való (Hirsaui passionále és zwifalteni martirológium, Stuttgart, Landesbibliothek). A 15-18. sz: D-No-ban és Au-ban mint az időjárás csapásai ellen védő patrónusokat egy-egy búzakévével ábrázolták őket. Néha ókori ruhát és borostyánkoszorút, a barokk ábrázolásokon fejed. ruhát viselnek. - Attrib-aik: dárda, korong, kard és alabárd, kéve, könyv, pálma. - Mo-on a nép szintén égiháború idején tartja foganatosnak segítségüket. Au-ban, Cseh- és Morvao-ban, Szlovéniában, az osztr. és bajor népi barokkban falusi kpnák, helyi jelentőségű búcsújáró helyek oltárain az időjárás patrónusaiként tűnnek föl. Ezt a népies ikgr. hagyományt követi Szekszárd kpnája is. ~ ünn-e az aratás, a nagy nyári zivatarok idejére esik, ezért fejlődött ki (egyelőre ismeretlen lit. körülmények között) viharokat fékező patronátusuk, melyre az →Érdy-kódexben is olvasható legendájuk még nem tartalmaz semmiféle utalást. Kk. misekv-eink számon tartják ugyan, de patrocíniumukkal, ábrázolásukkal ekkor még nem találkozunk. Nógrádon és Kállón a 18. sz: égiháború ellen szolgáltak misét az ünnepükön. A bortermő Szekszárdon 1776: a kpnát a helybeli szőlőhegyek oltalmazására emelték. Nem tudunk Rohonc (1700), Krasznabéltek, Kálmánd (mindkettő hajdani Károlyi-birtok), Alsórakonca kpnájának alapítási körülményeiről. 1771: Piliscsabán, 1793: Hangonyban, 1819: Privigyén harangot szteltek ~ tiszt-ére. Szeged környékén is élt emlékezetük. Az alsóvárosi ferences tp. ünnepélyes gyertyaszentelési szert-án a 19. sz: még a város s a környező szegedi gyökérzetű falvak és tanyák asszonynépe is részt vett. A tp. előtt árusított gyertyát János és páli gyertya névvel illették, s megszenteltették Ószentiván (Tiszasziget) alsóvárosi eredetű népe is. Sándorfalván virágzott a szert. leginkább, ahol a napot félünnepnek tekintették. Sajátos fejlemény, hogy itt egy-egy doboz gyufát is megszenteltettek. Ez a szentölt gyufa csak a szentelt gyertya meggyújtására szolgálhat. - A szert. a bajai és mohácsi ferences tp-okban is élt, ismeretes Óbecse, Csorna hívei között is. Az áldás szövegét sem a Rituale Romanum, sem hazai rituáléink nem közlik. Nyilván eltűrt helyi, ill. rendi gyakorlat nyomán került az Arca Domini hazai, ferences ihletésű barokk ájtatossági kv. szentelményei közé. A szentelmény Hanns Koren föltevése szerint onnan ered, hogy római stációtp. lévén, nagyböjt első péntekjén a - tp-nál gyülekeztek a hívek istentiszt-re. A mise evang-a a hegyi beszédből való és többek között ezeket mondja: „szeressétek ellenségeiteket..., hogy fiai legyetek atyátoknak, ki a mennyekben vagyon, ki napját fölkelti jókra és gonoszokra, s esőt ad az igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,44-45). **

LThK V:1106. - BS VI:1046. - Bálint I:478. - Sachs 1980:198.