Jákob létrája, Jákob lajtorjája: a földtől az égig érő létra, melyet Jákob látott bételi álmában (Ter 11,4; 28,10-12; MTörv 1,28). - Krisztus mennybemenetelének előképe. Áttételesen a →bábeli toronyra is utal, annak mintegy pozitív ellenpontja, mely azt fejezi ki, hogy az ember akkor jut el Istenhez, ha Isten létrát készít számára. A föltevés, hogy az egyiptomi elképzeléssel is mutat némi rokonságot, mely szerint Ré és Hórusz létrát állít föl, hogy a halottak fölmehessenek az égbe, kevésbé vsz. A rabbinista irod-ban a ~nak jelentős szerepe van. - Vsz. ~ késztette Lajtorjás Szt Jánost Az égbe vezető lajtorja c. művének megírására, melyben a szerz. élet mintájaként mutatja be Jézus názáreti életét, mely a földi életből az égibe vezet. - Ikgr. A legrégibb ábrázolások a dura-europoszi zsinagógában és a katakombafestészetben maradtak ránk. Az ábrázolásokon az alvó Jákob mellett angyalok járnak föl és alá az égigérő létrán. A kk. képeken ~ az Atyaistenhez vezet, aki az égből megáldja Jákobot. A kk. tipológiában (→Biblia pauperum) Krisztus mennybemenetele és a mennyország előképeként szerepel (bresciai lipsanothéka, 360/70 k.), gyakran Jákob harcának ábrázolásával együtt. A létrát olykor lépcső v. fénysugár helyettesíti. **

BL:783.