Magyar Katolikus Lexikon > I > isteni együttműködés


isteni együttműködés: Isten transzcendens, teremtő oksága, amely a véges teremtmény számára állandóan szükséges nemcsak a létben való megmaradáshoz, hanem a tevékenységhez is. - A közvetlen ~ benne van minden cselekedetben, de úgy, hogy pl. az erkölcsileg rossz tett akarása az embertől van, nem Istentől. Az együttműködés mindig szimultán, tehát minden a teremtménytől van és egyúttal minden Isten transzcendens okságától. Isten mint első ok nem a véges fizikai okok módján hat, ezért nem lehet elhatárolni, hogy egy tettben mi a másodlagos ok, és mi az első ok hatása. Az ~ áthatja az egész létet és tevékenységet, hiszen Isten nemcsak transzcendens, hanem mindenben jelenlévő is. Ennek a tanításnak a háttere a Bibliában Iz 26,12 és főleg az ApCsel 17,28. Egyh. megfogalmazása nincs, de a teol-ok, kevés kivétellel, mindig tanították. Ezzel ellene mondtak a deista elgondolásnak, mely szerint Isten megteremtette a világot, azután magára hagyta. A ker. irányzatú fil. is mindig hirdette az abszolút lét és az esetleges létező közötti metafizikai különbséget. A →fejlődéselmélet arra kötelez, hogy az ~ természetét újra átgondoljuk, főleg olyan esetekben, amikor a másodlagos okok önmaguk fölé való emelkedéséről van szó. A →fejlődés csak úgy lehetséges, ha valahol a hatás nagyobb, mint ami a természetes okokban benne volt. Az ilyen ráhatást nem kell termfölöttinek elgondolni, tehát nem szabad azonosítani a kegyelemmel. Mint teremtő erő egészen benne van a létezőkben, de nem válik alkotórészükké, mert transzcendens marad. G.F.

LThK VII:502.