Magyar Katolikus Lexikon > I > istenanyaság


istenanyaság: a →Boldogságos Szűz Mária méltósága, amely azt jelzi, hogy a tőle született Jézus énje szerint az örök Fiú, vagyis isteni személy. Ezért Máriát Isten anyjának lehet nevezni akkor is, ha a Fiú tőle csak az emberi természetet vette magára. - A →Theotokosz név már Órigenésznél megtalálható. Igazi jelentőségét a 3-4. sz. krisztológiai viták során nyerte. Tartalmilag utalt rá 325: a →niceai zsinat és 381: az I. →konstantinápolyi zsinat, amikor megvédte a Fiú istenségét és valódi emberré levését Máriától. Kifejezetten 430: az →efezusi zsinat és 451: a →kalkedoni zsinat szentesítette használatát. Ezután átment az Egyh. lit-jába (→Mária istenanyasága ünnepe) és a hívők tudatába. - Az ~ hittétele a →gnosztikusok fölfogásával szemben állítja, hogy Jézus valóságos, nem pedig csak látszólagos testet vett magára Máriától; →Nesztoriosszal szemben állítja, hogy Jézusban az isteni és az emberi természet egy személyben, a Fiú személyében egyesült, azért ő egy valóság. Nesztoriosz csak a Khrisztotokosz, 'Krisztusszülő' nevet akarta elismerni, vagyis azt, hogy Jézus, aki Máriától született, csak emberi személy volt, legföljebb később, keresztelkedésekor töltötte el az Ige, s így lett belőle Krisztus, azaz Fölkent. - Az Istenanya címet maga a Szentírás ugyan nem alkalmazza Máriára, de benne van annak két teol. előzménye: ti., hogy Jézus Máriától született, s hogy ő valóban az Isten Fia volt, vagyis isteni személy. Azt is meg kell látni, hogy Máriában az anyaság nem egyszerűen biológiai folyamat volt, hanem valóságos személyes, anya-gyermek viszony. A cím és a szóhasználat így hozzájárul Krisztus titkának és Mária titkának mélyebb megértéséhez. Benne van annak elismerése, hogy Krisztusban az isteni és az emberi természet valóban egységet alkot, vagyis embersége földi életének első pillanatától kezdve egységben volt a Fiú személyével (→hüposztatikus egység). Továbbá Mária azt adta gyermekének, amit az anya adhat, de aki tőle született, az személyisége, énje szerint Isten volt, s Mária ennek a személynek az anyja. - A teol. mindig úgy tekintette Mária ~át, mint a legnagyobb kegyelmi kiváltságot és egész megszentelésének a forrását, hiszen senki sem léphetett szorosabb kapcsolatba Krisztus emberségével, a kegyelem forrásával, mint ő, az anya. Anyasága azonban Isten teremtő tevékenységén nyugszik, és Jézus szűzi fogantatását is így kell értelmezni. Ezért az ő kiváltságának semmi köze a mitológiai hasonlatokhoz, ahol istenek kerülnek nemi kapcsolatba földi nőkkel. G.F.

MS III/2:397. - LG VIII. - KEK 466, 495, 509.