Magyar Katolikus Lexikon > I > irón


irón: írásra használt eszköz, íróvessző. - Az ~ szó a nyelvújításkor született az író és az ón összevonásával. Az ~ ólomból (ónból) v. ólomvegyületből készült. Fába foglalt változata, a ceruza (cerussa, 'ólomfehér'; a ném. bleiweiss 'ólomfehér'-ből: plaibász) 1790 k. már önálló rajzeszköz. - Az ~ (s ált. az →íróeszközök) Svéd Szt Brigitta attrib-a. Sz.V.