Magyar Katolikus Lexikon > I > inkulturáció


inkulturáció: az Evangélium beépítése a népek kultúrájába. - Az ~ főként a nem európai kultúrákban sajátos feladat. A →missziós tevékenység alapkérdése, hogyan képes a magával hozott kultúra sajátosságait elfogadtatni az új környezetben, ill. mennyire kell a befogadó kultúra sajátosságait beépíteni →evangelizációjába. - Az igehirdetés folyamán az Egyh. különböző kultúrákkal találkozik, s ezekbe be kell kapcsolódnia. E feladat az Egyh-at egész történelme folyamán szorította, de a 20. sz: különösen fontos és sürgető lett. Az ~ nagyon időigényes folyamat, mert nem csupán külső alkalmazkodásról van szó. A beépülés az emberi kultúra valódi értékeinek belső átitatását jelenti. - Az egyetemes Egyh. a helyi egyh-ak tevékenysége révén változatos kifejezési formákkal és javakkal gazdagodik a ker. élet különböző ter-ein, mint pl. az evangelizáció, a kultusz, a teológia és a karitász. A misszionáriusok, akik más egyh-akból és országokból jönnek, kötelesek beilleszkedni azoknak a társadalmába és kultúrájába, akikhez küldték őket. Maguk mögött hagyva szülőhazájuk életkörülményeit és szemléletét, meg kell tanulniuk működési területük nyelvét, meg kell ismerniük annak a kultúrának az intézményeit, és értékeit közvetlen tapasztalattal kell fölfedezniük. A saját kultúrájukkal való azonosságukat természetesen nem kell megtagadniuk, de ismerniük és értékelniük, előmozdítaniuk és evangelizálniuk kell annak a térségnek a kultúráját, amelyben működnek. Így jutnak el az új szociális-kulturális világgal folytatandó dialógushoz. Az életstílus, melyet közben fölvesznek, a néppel vállalt szolidaritásuk evangéliumi tanúságtétele és jele. - A kibontakozó egyh. közösségek az Evangéliumtól ösztönözve idővel képesek lesznek arra, hogy ker. tapasztalataikat saját kulturális örökségüknek megfelelő formában és módon fejezzék ki, mindig összhangban a hit tárgyi követelményeivel. - Ugyanazon a területen működő helyi egyh-aknak egymás között és az egyetemes Egyh-zal összhangban kell dolgozniuk. Így a már evangelizált közösségek közvetítik a „megtérésre” szólító evangéliumi üzenetet, miközben figyelembe veszik azokat a követelményeket, amelyek a ker. vallás és a különböző kultúrák találkozásából fakadnak, nem feledkezve meg a torzítás veszélyéről, mely olykor előfordult. - A kultúrkörbe illeszkedésnél a jól értelmezett folyamatban két alapelvnek kell érvényesülnie: „az Evangéliummal való egyezésnek és az egyetemes Egyházzal való közösségnek”. Nagy bölcsesség szükséges e nagyon fontos egyensúly megtartásához. Fönnáll ugyanis annak a veszélye, hogy az adott kultúrát leértékelve, indokolatlan bizalommal fordulnak egy másik kultúrához, amely ugyancsak emberi alkotás, következőleg a bűn jelét viseli. Ezért ezt is „gyógyítani, felemelni és tökéletesíteni” kell. - A kulturális beépülésnek Isten egész népét át kell fognia, és nem csak néhány szakembert, mert ismeretes, hogy a nép őrzi a hit eredeti jelentését, amit sohasem szabad szem elől téveszteni. Ennek a beépülésnek irányítottnak kell lennie, ösztökélni kell, de sohasem szabad erőltetni, nehogy ellenhatást váltson ki. Nyerjen kifejezést a társad. életben, érlelődjék benne, és ne legyen pusztán a tudósok kutatásának gyümölcse. A hagyományos értékek megőrzése az érett hit sajátja. - Az ~ban nagy szerepe van a misszionáló szerzeteseknek: az ~ személyi föltételei a komoly előkészület, az érett megkülönböztető képesség, a hűséges ragaszkodás az igazhitűség és hitelesség mellőzhetetlen kritériumaihoz, valamint az egyh. közösség. Az alapítók és alapítónők karizmájára támaszkodva sok Istennek szentelt személy megértette, hogy a különböző kultúrákhoz Jézus érzületével kell közelíteni, aki „kiüresítette önmagát, és olyan lett, mint egy rabszolga” (vö. Fil 2,7), s türelmesen és bátran törekedve a dialógusra, hasznos kapcsolatokat alakítottak ki a legkülönbözőbb népekkel, s mindenkinek hirdették az üdvösség útját. - Comboni Szt Dániel pp., misszion. így fogalmazta meg a ~ lényegét: „Afrikát Afrikával kell üdvözíteni.” Az igazi ~hoz tehát  olyan magatartásformákra van szükség, melyek Isten Fiának lelkületét tükrözik, aki emberré lett, s szeretettel és alázattal jött közénk. Ha az Istennek szentelt személyek ezzel az érzülettel próbálják tanulmányozni és megérteni a kultúrákat, jobban meg tudják ismerni igazi értékeiket, s annak módját, hogy karizmájuk segítségével hogyan lehet ezeket az értékeket fölemelni és tökéletesíteni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy sok régi kultúrába a vallásos kifejezés oly mélyen beépült, hogy a vallás gyakran a kultúra transzcendentális dimenzióját képviseli. Ilyen esetben a hiteles ~nak szükségszerűen együtt kell járnia a nyitott vallásközi dialógussal, mely nem áll ellentétben a pogányok missziójával, és nem ment föl az evangélium hirdetése alól. →rítusvita **

Semptey László: Az accomodatio módszere és szabályai a kath. hithirdetésben. Missziótört. tanulm. Bp., 1938. (Dissz.) - Kim, Andreas: Katechese und Inkulturation. Frankfurt am Main, 1987. - RMI 52-54. - VC 79-80.