Magyar Katolikus Lexikon > I > infláció


infláció (lat. inflatio, 'fölfújás, 'fölfúvódás'): általános értelemben a pénz romlása; szoros értelemben a gazdasági életben az általános árszínvonal tartós növekedése; a pénz gyors elértéktelenedése; a forgalomban lévő papírpénz mennyiségének fedezet nélküli növekedése. - Az ~t %-értékben fejezik ki. Okait egyesek a kereslet, mások a költség növekedésében látják. Az állam a bevételekből nem fedezhető rendkívüli kiadásainak teljesítésére az áruforgalom lebonyolításához fokozatosan és folyamatosan egyre nagyobb mennyiségű fedezet nélküli pénzt bocsát ki; a háborús gazdálkodás természetes velejárója. Az államháztartási hiány pótlására megnövelt pénzforgalom a kezdeti, rövid ideig tartó látszólagos jólét után (nagyobb árak, bérek, nyereségek) az árarányok megbomlanak, a változatlan nagyságú termelés és fogyasztás mellett is. Az állam kiadásainak terhét az ~val hárítják át az adófizetőkre, különösen az áll. alkalmazottakra, az alsó- és középrétegekre, akiknek jövedelmi szintje az ~ idején nem követheti az áremelkedéseket. Haszonélvezője a pénzromlás menetét irányító banktőke. - A háborús adópol. hibái papírpénztömeget eredményeztek, az I. vh. idején Oroszo-ban az 1913: forgalomban volt 1669 millió rubel 1917 végére 18.917 millióra, No-ban 2593 millió márka 22.188 millióra, Au-Mo-on a 2494 millió K 54.481 millióra, Fro-ban 6635 millió frank 30.250 millióra, Olo-ban 1764 milló líra 9225 millóra, stb. emelkedett. 1922 végéig az ~ eredménye No-ban 1.280.000 millió márka, Fo-ban 36.359 millió frank, Olo-ban 1921 végéig 13.477 millió líra. Mo-on a bankjegyforgalom 1920. XII: 14.308, 1924. X: 4.635.090 millió K, ekkor 15.629 papírkorona ért 1 aranykoronát. A népszöv. kölcsönnel sikerült megteremteni 1927. I. 1: Eu. egyik legértékállóbb pénzét, a pengőt; átváltásakor 12.500 papírkoronáért adtak 1 P-t. A II. vh. idején lassan elértéktelenedett, majd a szovjet megszállás kezdetétől tudatosan elértéktelenítették, mivel elfogadásra kényszerítették a Vörös Hadsereg által bevezetett fedezetnélküli papírpénzt. Bp. megszállása után a komm. Vas (Weinberger) Zoltán vezette Gazdasági Főtanács naponta közzétette a főv. piaci árakat, ezzel mesterségesen napi több %-os pénzrontást idézett elő, a csillagászati számok csökkentésére bevezették az ún. adópengőt. A bankjegyforgalom az 1939. XII. 31-i 975 millió P-ről 1945. XII. 31: 765.446 millióra, 1946. VII. 31: 47,3 quadrillióra nőtt, ami mellett 5.176.212 quintillió P értékű adópengő is forgalomban volt, visszakényszerítve az értéktelen pénz miatt az őskorszaki cserekereskedelmet. Az új pénz, a forint bevezetésekor - melynek elméletét (vádlója, Sulyok Dezső szerint) börtönében a háborús bűnösként kivégzett Imrédy Béla dolgozta ki -, 1946. VIII. 1: 1 Ft-ért 400.000 quadrillió P-t, ill. 200.000 millió adópengőt adtak. 88

Domány Gyula: A valutarendszer elmélete. Bp., 1929. - Révai keresk., pénzügyi és ipari lex. Uo., 1930. II:308. - Új Idők lex. VII:3365.- Sulyok Dezső: A m. tragédia. 1. r. A trianoni béke és következményei. New York, 1954:550. - Ausch S.: Az 1945-1946. é. ~ és stabilizáció. Uo., 1958. - Új m. lex. Uo., 1962. V:402. (s.v. pengő)