Magyar Katolikus Lexikon > I > immunitás


immunitás, mentesség (a lat. in fosztóképző és munus, 'kötelesség' szóból): 1. az ókori rómaiaknál közterhektől és kötelességektől való szabadság: a) adó alól, melyet személyek, csoportok, városok élveztek állandóan v. szerencsétlenség idején; b) közszolgálatoktól (katonaság, gyámság) törvény (excusatio) v. személyi kiváltság (privilegium) alapján. - 2. a középkorban →kiváltság, mely szerint egy adott birtokon élők adóit és más szolgáltatásait a kir. nem veszi igénybe, e népnél ő és tisztviselői nem szállnak meg, ami a fölöttük való joghatóságnak a földesúr részére történő átengedését jelenti. - Mo-on a 12. sz: elsőként az →egyházi birtok kapta meg az ~t, a sz. végétől kezdve egymást érték a világi nagybirtokosoknak adott ~ok. A 2. aranybullában ált-sá vált a kir. szolgák birtokainak ~a, azaz a kir. az előbb említetteken kívül a birtokaikon élők munkaszolgálatáról is lemondott, melyet azelőtt sok tekintetben vett igénybe (1231:28. tc.). - A kat. országokban a →klerikusok kiváltságainak egyike volt. **

Pecz I/2:973. - Eckhart 1946:51.