Magyar Katolikus Lexikon > I > ideológia


ideológia (a gör. idea, 'eszme' és logia, 'tan' szóból): 1. az →ideákról szóló tan: →ismeretelmélet. - 2. a 19. sz-tól a személyes →érdektől befolyásolt meggyőződés. Az ókori bölcseletben még föl sem merül az ilyen ~ lehetősége. Az ~ fogalom „elő-fokozatát” Bacon tanítása jelenti az „idol”-okról (Novum Organon, 1620). A fr. felvilágosodás Napóleon által megvetett ideológusai (de Tracy, Cabanis) az emberi eszméket lélektani-anyagi folyamatokból próbálták eredeztetni. Már I. Kant is megkísérelte, hogy a „dogmatikus metafizikát” az érdekből vezesse le. A feuerbachi ~-kritika lényege, hogy az ember szeretné megvalósítani önmagát, erre képtelen, ezért kiegészíti önmagát az Isten-eszmével, épp ezért az ember önmegvalósítása egyenlő a vallás lerombolásával. Ezt a programot Marx és Engels mint ~t leplezte le, és a „hamis tudat” elleni küzdelmet pol. ter-re helyezte át. Marxnál az ~ fogalma is szociológiai töltést kapott: az elméleti tudattartalom pol-gazd. helyzet kifejezője, „osztálytársadalmi tartalma” van. Az emberiség érdekeit a munkásosztály ragadja meg, ezért a proletariátus ~ja - humanizmus, amely csak az osztálynélküli társad-ban teljesedhet ki. - A 19. sz. 1. felében divatos ~-kritika fölfogása szerint az eszme mércéje a tárgyi valóság. Ezt a szempontot abszolutizálta Nietzsche, amikor arról beszélt, hogy valamely igazság igaz volta azon dől el, mennyire életképes. Hasonló módon vélekedett Dilthey: a ránk hagyományozott metafizika nem más, mint „világnézet”. Nem azt mondja el, mi micsoda, inkább élet-~, az életérzés, a bennünk rejtőző tendenciák és remények kifejeződése. Az I. vh. előtt ugyan „visszatért” a metafizika, s jelentős rangot nyert a lélektan és az irod., de ezeknek is élet-~ jellege lett. - A hatalom birtokosainak nagy kísértése, hogy erkölcsileg rossz cselekedeteiket hatalmi ~val igazolják. Ezzel az ~ a →politika eszköze lesz, amint ezt a 20. sz: a fasizmus és a kommunizmus mutatta. - II. János Pál p. enciklikáiban fölemelte szavát a személy méltóságát megalázó hatalom ellen, ill. az ~ilag megosztott család lelkipásztori gondozása érdekében. Cs.I.

LThK V:605. - FC 77. - CL 5. - PD 6.