Magyar Katolikus Lexikon > I > Izajás


Izajás, Izaiás (héb. Jesaja, 'Jahve szabadulás'): →nagypróféta. - Apja Ámosz, akit mind a zsidó, mind a ker. források összetévesztenek Ámosz próf-val. A babiloni Talmud szerint Ámosz Amacja kir. fivére lehetett. Magáról ~ próf-ról keveset tudunk. Uzija kir. halála évében (Kr. e. 740) próf. küldetést kapott (Iz 6,1). Ekkor már nős volt, mert 3 év múlva fiával a karján jelent meg Acház kir. előtt (7,3). Két fia, akiket név szerint is ismerünk (Seár Jasúb, 'egy maradék visszatér' és Mahér-Salal-Has-Baz, 'rabolj gyorsan, prédálj hamar'; 7,3; 8,3) a próf-val együtt jel és tanítás volt Izr. számára (8,18). Több szakember szerint ~ a jeruzsálemi arisztokráciához tartozott (vö. 3,1-24; 7,3; 8,1; 22,15; 36-39 és 1,8.11-15; 5,1-6; 6,1-7; 7,3; 8,6.18; 28,16), de érvelésük nem meggyőző. Inkább ~ nyelvéből, kifejezéseiből lehet következtetni: képei városi életre utalnak, és érdeklődése középpontjában is város áll. Ahogy leírja a ruházatot (1,18), az ékszereket (3,16-23) és az éneket (5,1), az városi környezetre vall. Ifjúkorában béke és jólét volt: Edomot legyőzték (2Kir 14,7), és Elaton át (vö. 14,22) Jeruzsálembe áramlott K gazdagsága (Iz 2,7.16), de ~ meghívása idején fordulatot jövendölt (6,11). Mint más próf-k, ~ is látomásban kapta küldetését (6,1-7): önként ajánlotta fel magát Istennek (6,8). Föllépése közvetlenül az Ámosz és Ozeás utáni időre esik. Az Asszíria romlását illető jövendölésben és Isten népe iránti szeretetének szemlélésében teljes összhangban van Ozeással, de találunk érintkezőpontokat Mikeással is, aki a kortársa volt (vö. 2,2; 7,14; 11,1 és Mik 4,1; 5,2; 5,1). Mindketten szót emelnek a társad. igazságosságért, melyet a városi élet föllendülésével a gazdagok és hatalmasok közül némelyek háttérbe szorítottak. ~ abban minden más kortársát fölülmúlta, hogy a régit és az újat egyaránt hitelt érdemlően tudta tanítani. Meggyőzően hirdette, hogy Isten ítéletének ideje elérkezik, hogy a népnek és Dávid házának egy →maradéka fönnmarad, s hogy csak a bizalommal párosult hit révén lehet megmenekülni. ~ Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija korában működött, olyan időben, amikor Jeruzsálemet 2x is ostromolták: Recin és Pekach (Kr. e. 735), ill. Szancherib (Kr. e. 701). ~ erkölcsileg mindkét alkalommal erősítette a népet és az uralkodót (Iz 7; 28-31; 36-37). Hogy Kr. e. 701 u. mi történt, arról nem lehet egyértelmű képet alkotni. A babilóniai Talmud szerint ~ Manassze idejében (ur. Kr. e. 693-639) mártírhalált halt, s ez a föltevés összekapcsolható a 2Kir 21,16 és Jer 2,30 által említettekkel. Egy másik hagyomány szerint, melyet a ker. szerzők (Jusztinosz, Tertullianus), az apokrif iratok és talán a Zsid 11,37 őriztek meg, ~t kettéfűrészelték (→Siloe). A palesztinai Talmud ehhez a legendához hozzácsatolja azt a tört-et, hogy egy fa üregébe menekült. - Műve →Izajás könyve, az ehhez fűződő apokrifek: 1. ~ vértanúsága. Ezt az ósz-i apokrif iratot első ízben Órigenész említi; vsz. a Kr. e. 1. sz: írták héb. nyelven, de egészében csak etióp, töredékesen gör. ill. lat. nyelven maradt fenn. Terjedelmét illetően eltérnek a nézetek; a 2,1-3,12 és az 5,1b-14 eredetinek tekinthető. Tartalmilag a 2Kir 21,1-18 részletezése; Manassze üldözi a próf-t, elfogják és kettéfűrészelik. Az alapgondolat a vtság tiszteletére utal, s vsz. a Makkabeusok koráig nyúlik vissza. D. Flusser a Kumránnal való kapcsolatra hívja föl a figyelmet, és arra gondol, hogy a próf. alakja az igazság tanítójának sorsát mutatja. - 2. ~ mennybemenetele. Ker. apokrif irat, melyben helyenként zsidó hatás nyomai fedezhetők fel: ~ fölvétetik a 7. mennybe, és látja Krisztus megtestesülését és mennybemenetelét. Epiphaniosz és Szt Jeromos ismerték a címét is, a szövegét is. Vsz. a 2. sz: keletkezett, s a doketizmus hatására vall (11,8-10); már Szt Jeromos is gnosztikus írásnak minősítette. Eredeti terjedelme 6-11 f. Etióp, lat. és 3 szláv ford-ban maradt ránk. Főleg az angyalokra és a Szentháromságra vonatkozó tanítás szempontjából jelentős. - 3. ~ látomása. Részlet ~ vértanúságából (3,13-5,1) ker. kiegészítéssel (utalás ~ mennybemenetelére, Krisztus halálának és föltámadásának elbeszélése, beszámoló az evang. hirdetéséről és az Egyh. romlásáról). Végül (4,1-től) maga ~ leírja a véget: az Antikrisztus Nero alakjában üldözi a ker-eket, de Krisztus legyőzi. A szöveg etióp és részben gör. ill. lat. nyelven maradt fenn. Keletkezése idejét nem lehet biztosan megállapítani: az 1. sz-ra v. az ~ mennybemenetele keletkezésének idejére gondolnak a szakemberek. - 4. A 2Krón 26,22 szerint ~ megírta Uzija tört-ét, de ebből semmi nem maradt fenn. Hiszkija életrajzából, melynek ~ próf. látomásának kv-ében kellett megőrződnie (32,32), talán Iz 36-39 tartalmaz bizonyos részeket (vö. 2Kir 18-20). - Ikgr. A 2. sz-tól szerepel a Mária-képeken messiási jövendölései miatt (Priscilla-katakomba). Szakállas ffi, attrib-ai: kv-tekercs, kv., Jessze virágzó vesszeje, fűrész. Gyakran Jeremiás párja (Ravenna, S. Vitale mozaik, 6. sz.). Élete jeleneteit, ajka megtisztítását a parázzsal, a napcsodát miniatúrákon (Gumbert-Biblia, Erlangen, Egy. Kvtár, 12. sz. vége), kettéfűrészelését bibliai illusztrációként láthatjuk (Chartres, 13. sz.). **

Kirschbaum II:354. - Sachs 1980:194. - BL:756.