Magyar Katolikus Lexikon > I > Istvánffy


Istvánffy Benedek (Szentmárton, Győr vm., 1733.-Győr, 1778. okt. 23.): orgonista. - I. József fia. Széchenyi László gr. támogatásával tanult, majd Széchenyi Antal gr. nagycenki kastélyának orgonistája. 1766-88: Győrött a szegyh. orgonistája és karnagya. A JT tp-ában is gyakran közrem., annak föloszlatása után 1773-76: a tp. ének- és zenekarának vez-je. - 2 zenekari kíséretes miséjének és 5 motettájának kz-a a győri szegyh-ban. - M: Tantum ergo; Alma Redemptoris; Ave Regina. T.E.

ZL 1935. I:515. (†okt. 23.) - Brockhaus II:226. (†okt. 25.)

Istvánffy József (1703.-Győr, 1771. ápr. 18.): zenetanító. - I. Benedek apja. 1726: a szentmártonhegyi bencés főapátság orgonistája és a figurális zene tanítója. 1752: a veszprémi szegyh. zenésze, 1757: a bakonybéli apátság orgonistája. Utolsó éveit a győri M. Ispitában töltötte. T.E.

Bárdos 1980. - Brockhaus II:226.

Istvánffy Miklós, baranyavári és kisasszonyfalvi (Kisasszonyfalva, Baranya vm., 1538. dec. 8.-Vinicza, Varasd vm., 1615. ápr. 1.): alnádor, történetíró. - Apja Istvánffy Pál költő. Családja 1543: a török elől menekülni kényszerült. 1548-49: Várday Pál esztergomi érs. apródja. Oláh Miklós egri pp. 1552: a bolognai és páduai egy-re küldte, ahol Zsámboky (Sambucus) János vezetése alatt 5 é. tanult. Hazatérése után 1558: Oláh érs. titkára, majd a kancellária alkalmazottja, 1581. I. 19-1608. VI. 14: lemondásáig nádori helytartó. Egész életében kat. és Habsburg-párti volt. A prot. rendi mozg-ak győzelme után 1608: horváto-i birtokára vonult vissza. Lat. nyelvű verseivel vált ismertté, mint az 1560/70-es években Radéczi István nagyváradi pp. és m. kamarai elnök pozsonyi környezetében létrejött humanista kör tagja. Maradandót tört-íróként alkotott. A m. kir. pecsétekről, Forgách Ferenc életéről szóló kisebb tört. értekezései után 1598: fogott hozzá a m. tört. 1490-1606, Mátyás kir. halálától a bécsi békéig terjedő korszakának eseményeit összefoglaló nagy művének megírásához, mely csak halála után, Pázmány Péter segítségével jelent meg. - M: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Nunc primum in lucem edidi. Coloniae Agrippinae, Sumptibus Antonij Hierati. Anno M.DC.XXII. (A kiadó Pázmány Péterhez szóló ajánlásával) (Új kiad. Mo. tört. 1490-1606. Ford. Vidovich György. 1-2. köt. Debrecen, 1867-71.) - Vita autoris Francisci Forgach, episcopi varadiensis. (Martini Georgii Kovachich Senquiciensis Scriptores rerum hungaricarum minores inediti. Tom. I. Buda, MDCCXCVIII:155.) - Carmina. Ediderunt Iosephus Holub, Ladislaus Juhász. Lipsiae, 1935. - A m-ok tört-éből. Ford. Juhász László. A szöveget vál., bev. és jegyz. Székely György. Bp., 1962. (Monumenta Hungarica VI.) T.M.

Szinnyei V:199. - Holub József: ~ Históriája hadtört. szempontból. Szekszárd, 1909. (Művelődéstört. Ért-ek 35.) - ItK 1922:140. (Holik Flóris: ~ mint költő) - Bóta Károly: ~. Bp., 1938. - Fodor Henrik: ~ históriájának forrásai. Pécs, 1940. - MIL I:514. - MÉL I:784. - Fallenbüchl 1988:70.