Magyar Katolikus Lexikon > I > István, IV.


István, IV. (Róma-Róma, 817. jan. 24.): Szt II. Leó utódaként 816. VI. 22-817. I. 24: pápa. - Marinus Colonna fia; cs. jóváhagyás nélkül pp-ké szent., ezért fontosnak látta, hogy személyes látogatással hozza helyre kapcsolatát Jámbor (I.) Lajossal (ur. 814-840). A cs. iránt hűségesküt vett ki a rómaiaktól, és útra kelt. Reimsben találkozott Lajossal. 816. X. első napjaiban megújították a II. István és Kis Pipin között 754: megkötött barátságot. Jóllehet Lajos már 813 óta cs. volt, ~ X. 8: fölkente és a magával vitt konstantini koronával megkoronázta. Sikerült elérnie, hogy Lajos megkegyelmezett azoknak a papoknak, akik föllázadtak Leó p. ellen és akiket ezért kiközösítettek. A reimsi tárgyalások gyümölcse lett az I. Paszkál alatt kiadott →Pactum Ludovicianum. - Utóda 817. I. 25: Szt I. Paszkál. T.J.

LThK IX:1039. - MKA 1984:18. - Mondin 2001:129.

István, IV. [Árpádházi] (1132. v. 1133.-Zimony, 1165. ápr. 11.): magyar király (ur. 1163. I. 27-1165. IV. 11.). - II. Béla kir. fia, II. Géza és II. László öccse. Mikó kalocsai érs. 1163. I. 27: koronázta, Lukács esztergomi érs. - aki III. Istvánt ismerte el kir-nak - trónbitorlónak nyilvánította és kiközösítette. A Csák nemzetség fegyvert fogott III. István mellett, mire ~ I. (Komnenosz) Mánuel bizánci cs. (ur. 1143-80) segítségét kérte. VI. 19: Székesfehérvárnál csapatait legyőzte III. István serege, ~t elfogták. Lukács érs. tanácsára száműzték Mo-ról. ~ Szófiában hűbérül ajánlotta Mo-ot Mánuelnek, aki Nándorfehérvárig nyomult, itt 1163 nyarán békét kötött III. Istvánnal; ebben lemondott ~ támogatásáról, Mária nevű leányát eljegyezte Béla hg-gel (Bizáncban Alexiosz) akinek deszpotészi rangot adott, Bélával együtt annak örökségét, Horváto-ot és Dalmáciát is megszerezte. 1164. III: ~ Pármában fölkereste I. (Rőtszakállú) Frigyes ném-róm. cs-t (ur. 1155-90), de az III. Istvánt ismerte el. ~ bizánci hadakkal betört Mo-ra. Bácsig nyomult; a cs. ismét békét kötött, Béla örökségéért lemondott ~ támogatásáról, s az 1072 óta Szávaszentdemeteren őrzött Szt Prokop-ereklyét Nišbe vitte. 1165 elején a Szerémség visszavételére indult m. sereg Zimony várába szorította vissza, ahol megmérgezték. Helyben, majd Székesfehérvárt temették el. 88

Somló Sándor: ~. (tört. dráma) Bp., 1898. - Pauler II:651. - MÉL I:782. - Kristó-Makk 1988:209.