István, III. (Szicília-Róma, 772. jan. 24.): Szt I. Pál utódaként 768. VIII. 1-772. I. 24: pápa. - Zűrzavaros helyzetben került Péter székébe. Pál halála napján, 767. VI. 28: ui. a rómaiak erőszakkal megtették p-nak Konstantint. 768. VII. 31: a longobárd-pártiak egy szerz-t, Fülöpöt állították vele szembe, de Fülöp még aznap visszament a ktorába. A frankpártiak Christophorus primicerius vezetésével VIII. 1: letették Konstantint, és ~ papot választották meg. - A rend helyreállítása érdekében ~ 769. IV: zsin-ot tartott a Lateránban, melyre 13 frank pp-öt is meghívott. A korábban megvakított Konstantint újra elítélték, szenteléseit érvénytelennek nyilvánították, és ktorba zárták. ~ kísérletet tett a p-választás rendezésére (s a zsin-tal elrendeltette, hogy laikusok nem vehetnek részt a választásban, és csak róm. klerikusok közül választhatnak), de ennek nem lett foganatja. Elítélték a →képrombolást is. - ~ nem tudta megakadályozni Nagy Károly pol. meggondolásokból fakadó házasságát Desiderius longobárd kir. leányával, ezért úgy vélte, hogy a frankokra nem számíthat, s 771: szöv-re lépett Desideriusszal. Ennek következménye, hogy Rómában a longobárd párt leszámolt a frank-pártiakkal: Christophorust és fiát, Sergiust meggyilkolták. ~ halála után a p-ság és a frank kir-ok kapcsolata helyreállt. - Utóda 772. II. 1: I. Adorján. T.J.

LThK IX:1039. - Mondin 2001:121.

István, III. [Árpádházi] (1147.-Esztergom, 1172. márc. 4.): magyar király (ur. 1162 nyara-1172. III. 4.). - II. Géza legidősebb fia. Apja halála után lépett a trónra, Lukács esztergomi érs. koronázta meg, de 6 héttel később már Au-ba kellett menekülnie bizánci támogatást élvező nagybátyjainak előretörése miatt, akiknek uralmát Mánuel bizánci cs. (ur. 1143-80) erőszakolta Mo-ra. 1163. I. 14: meghalt II. László ellenkir., a Csák nemzetség fölkelt IV. István ellen, és III: győzött ellene. VI. 19: Székesfehérvárnál ~ csapatai elfogták és száműzték IV. Istvánt, aki hűbérül ajánlotta Mánuelnek Mo-ot. Mánuel Nándorfehérvárig nyomult, de ott békét kötött ~nal, öccsét, Bélát Bizáncba vitte. ~ fő támasza Lukács érs. volt, bár az egyh. javadalmak könnyelmű adományozása miatt átmenetileg ő is kiközösítést vont magára. Uralkodása Bizánccal való örökös harcban telt el, mivel Mánuel nem mondott le arról a tervéről, hogy Mo-ot rendelkezése alá vonja. ~ 1165 tavaszán visszafoglalta a nyáron bizánci uralom alá került Szerémséget, újabb bizánci támadás után békét kötött, melyben a Szerémség, Bosznia és Dalmácia Bizáncé lett. 1166 nyarán s őszén a Szerémséget és Dalmáciát visszafoglalták, utóbb 1167: ismét Bizáncé. A bizánci hűbérúri törekvésekkel szemben sikerrel védte meg Mo-t, alapvetően önerejére támaszkodva. Váratlanul, híresztelések szerint mérgezés következtében, Esztergomban halt meg, ott temették el. - Ellenkir-ok 1162. VII-1163. I: II. László; 1163. I. 27-1165. IV. 11: IV. István; 1166-1172: Béla hg. - Utóda 1172 tavaszán III. Béla. D.D.

Pauler II:651. - MÉL I:782. - Makk Ferenc: Megjegyzések ~ tört-éhez. Szeged, 1979. - Kristó-Makk 1988:199.