🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > István, II.
következő 🡲

István, II. (†Róma, 757. ápr. 26.): Szt Zakariás utódaként 752. III. 26-757. IV. 26: pápa. - Róm. diákonus. Rómát és a p-ságot É-ról a longobárdok fenyegették (Aistulf kir. 751: foglalta el Ravennát), K felől a →képrombolás vihara szorongatta. ~ elődei nyomán járva végleg a frankok és germánok felé fordult azért a segítségért, amit Bizánctól már nem lehetett remélni. Frank kísérettel, a p-k közül elsőként, átkelt az Alpokon. Kis Pipin 754. I. 6: Ponthionban fogadta és barátságot esküdött, majd tárgyalások után IV. 14: Quierzyben megígérte, hogy területet ajándékoz ~nak Itáliában. ~ viszonzásul vsz. VII. 28: St. Denis-ben újra kir-lyá kente Pipint, s megadta neki és fiainak a rómaiak patriciusa címet. Pipin 755: és 756: hadjáratokban kényszerítette Eistulfot, hogy adja át a meghódított ter-eket, s 756: ebből ajándékozta Szt Péternek az →Egyházi Államot. - Utóda 757. V. 29: Szt I. Pál. T.J.

LThK IX:1038. - Mondin 2001:119.

István, II. [Árpádházi] (1101-1131. márc. 1.): magyar király (ur. 1116. II. 3-1131. III. 1.). - Könyves Kálmán kir. és egy itáliai normann-fr. hgnő fia, apja halála után lépett a trónra. Külpol-jában Kálmán pápa-párti irányvonalát követte, a ném-cseh-orosz szomszédsággal szemben háborúkba bonyolódott. 1116. V. 13: serege vereséget szenvedett az Olšara folyó mentén (Morvao.) I. Ulászló cseh fejed. csapataitól, VI. 29: Zára mellett az V. Henrik és I. (Komnenosz) Elek bizánci cs-ral szövetséges Velence hadaitól. Közép-Dalmácia velencei birtok lett, hajóhaduk IX. 29: bevette Spalato városát. 1117: a Zárát ostromló m. sereg a város fölmentésére küldött velenceieket legyőzte. 1118: ~ 5 évre békét kötött Velencével. 1122: a II. (Komnénosz) János bizánci cs. seregei által szétvert besenyőket zsoldjába fogadta. Ezek közül választotta ki csakhamar testőreit és bizalmas főembereinek egy részét is, ami elégedetlenséget szült. Mikor a rokonai által elűzött Jaroszláv ladoméri fejed-et akarta megsegíteni, seregének vezérei Jaroszláv halála után megtagadták az engedelmességet, és 1123: hazatérésre kényszerítették. Velencétől 1124: visszafoglalta dalmáciai birtokait, VII: megerősítette Trau és Spalato Könyves Kálmántól kapott kiváltságait, 1125. V-VI: azonban a Sztföldről visszatérő velencei hajóhad visszahódította. 1127 nyarán II. (Komnénosz) János bizánci cs-ral (ur. 1118-43) is háborúzott, akinél apja által megvakított, trónkövetelő nagybátyja, Álmos hg. menedéket talált. Egy gyors, támadó hadjáratban egészen Philippopoliszig (Plovdiv) nyomult, és csaknem elfogta a bizánci cs-t, aki díszsátra hátrahagyásával menekült az utolsó pillanatban. 1128: a cs. bosszúból a Szerémséget pusztította, s megerősítette Barancs várát, amit a Szerémséggel együtt ~ 1129: visszafoglalt, s X: békét kötött a bizánci cs-ral. A kicsapongásokra hajlamos és kegyetlen ~ alattvalói körében nem volt népszerű. A normann-itáliai Róbert capuai hg. leányával kötött házassága gyermektelen maradt. Mikor betegségek kezdték gyötörni és bizonyossá vált, hogy gyermekre már nem számíthat, az előkelők 1130: unokaöccsét, Sault jelölték utódának; az ellentábor Bors ispánt és társát, Ivánt választották kir-nak. ~ Ivánt kivégeztette, Borsot Bizáncba száműzte. Örömmel fogadta a hírt, hogy Álmos hg. vak árvája, Béla hg. él. A pécsváradi apátságból udvarába hozatta, gondoskodott róla, szerb fejed. házból szerzett számára feleséget. Tolnában jelölte ki trónörököse lakóhelyét. Halálát közeledni érezve, szerz. ruhába öltözött. Kívánságára Nagyváradon (a váradelőhegyi monostorban?) temették el, Szt László sírja mellé. - Utóda 1131. IV. 28: II. (Vak) Béla. D.D.

Szabó József: Észrevételek a ~ idejebeli 1131-i m. okl-re. H.é.n. - Fejérpataky László: Okl-ek ~ korából. Bp., 1895. - MÉL I:781. - Pauler II:651. - Kristó-Makk 1988:154.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.