Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció (lat. Congregatio de Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum): Mint neve is mutatja, 2 hatóság egyesítéséből jött létre. 1969. V. 8: VI. Pál p. a Rítuskongregációt Szenttéavatási Ügyek Kongregációjára és Istentiszteleti Kongregációra osztotta (Const. Ap., Sacra Rituum Congregatio: AAS 61, 1969, 297-305). A Szentségi Kongregációt viszont X. Pius pápa 1908. VI. 29: külön szervként hozta létre (Const. Ap., Sapienti Consilio: AAS 1, 1909, 7-19). E két utóbbit VI. Pál pápa 1975. VII. 11: egyesítette (Const. Ap., Constans nobis: AAS 67, 1975, 417-420). - II. János Pál p. 1984. IV. 5: ismét szétválasztotta őket, elkülönítve az inkább liturgikus-kultikus és a túlnyomóan jogi, fegyelmi teendőket (Chir., Quoniam in celeri: AAS 76, 1984, 494-495). A Pastor Bonus kezdetű ap. rendelkezéssel azután újra egyetlen kongr. lett a kettőből, s így a megszentelői feladat gyakorlásával kapcsolatos témakör újra egy kézbe került. - Az ~ illetékessége (tiszteletben tartva a Hittani Kongr. jogkörét) lit. téren kiterjed mindarra, ami az Ap. Sztszékre tartozik a lit. szabályozása, előmozdítása, valamint a szentségek terén (Pastor Bonus, 62). Gondoskodik a lit. szövegek összeállításáról, felülvizsgálja a saját helyi v. rendi (stb.) liturgikus kv-eket (uo. 64, 2.§), fordításokat (uo. 63). Foglalkozik az ereklyék, a védősztek témakörével, adományozza a „basilica minor” címet (uo. 69). Felügyel a szentségkiszolgáltatás lit. és kánoni fegyelmére (érvényességi és megengedettségi feltételek - vö. uo. 66), valamint a népi vallásos gyakorlatokra (uo. 70). - Szentségi téren az egyes szentségekkel kapcsolatos problémák tartoznak az ~ra, így pl. felmentések a szentelési szabálytalanságok és akadályok alól, a házasságkötési forma alól, a házasságok utólagos érvényesítése stb. Sajátos eljárásokat is folytat az →el nem hált házasságok, az egyh. rend érvénytelen felvétele, valamint diakonátusból és újabban a papságból eredő kötelezettségek alóli felmentések (laicizálások) ügyében is. - 1984-91: az ~ titkára volt Kada Lajos. E.P.

AP 1989:1617. - Erdő 1991:230.