Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten szakálla


Isten szakálla: az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozó hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga) nevű, száraz gyepekben, cserjésekben és réteken közönséges növényke népi neve. - Napjainkban teakeverékek alkotórészeként epe- és vesekőoldó, étvágyjavító, nyálkaoldó, epe- és vizelethajtó hatású; likőripari alapanyag is. Külföldön nagyban termesztik, azok gyökere a hatóanyagokban dúsabb. - Melius Péter Herbáriumában (1578) csabaire néven szerepel. A kk. óta gyógyhatásúnak tartott növényről egy 16. sz. monda alapján azt tartják, hogy Csaba hun királyfi atyja, Attila halála után a véres testvérharcban megsebesült katonáit ezzel a csodás hatású növénnyel gyógyította. Innen ered a mai népi gyógyászatban is elterjedt - alaptalan - nézet, hogy az ~ vérzéscsillapító hatású. A katonáit fűvel gyógyító kir. mondája gyakori alakja a kk. füves mondáknak. A Balaton melléki lakosság névhasználatában még a 19. sz. végén is kimutatható a csab irem, csaba irme. Az ~ népetimológiai változat eredete ismeretlen. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:135. (s.v. földitömjén)