Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten nyila


Isten nyila, istennyila: a villám neve a magyar népnyelvben. - Isten haragjának figyelmeztető megnyilvánulása, az égi hatalom büntetőeszköze. A néphit szerint olyan fába csap, amelyikben gonosz bújkál; nyírfába nem nem üt (mert vékony és fehér a kérge), a villám sújtotta házba 7 évig újra meg újra becsaphat. Az ~tól mágikus tárgyakkal óvták a házat (virágvasárnapi szentelt barkát, húsvéti szentelt sonka csontját tűzték az eresz alá, vízkeresztkor szenteltvízzel hintették meg a házat). A villám okozta tüzet csak tejjel (aludttejjel, pénteken fejt tejjel, bivaly v. fekete tehén tejével lehetett eloltani). Az ~ oda csapott, ahol pénteken mostak, kenyeret sütöttek, arra, aki Szűz Máriát szidalmazta, Nagypénteken káromkodott, s arra az asszonyra, aki nem kötötte be a fejét kendővel. - Szólásokban: Kijár-bejár rajta az ~; Úgy jár, mint az ~; Ahol semmi sincs, ott az ~ se üt. 88

MNL V:562. - O. Nagy Gábor: M. szólások és közmondások. Bp., 1982:310. - EH II:35.