Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten mérhetetlensége


Isten mérhetetlensége: →Isten tulajdonságai közé tartozó, predikamentális nyugvó, negatív sajátság. - Teológiai fogalom, amely jelzi, hogy Istenre nem lehet alkalmazni a mérhető mennyiség jegyét, elsősorban a térbeliséget és a térhez kötöttséget. Hiszen a térbeliség éppen azt jelzi, hogy valaminek a részei egymáson kívül vannak és ezért a dolog kiterjedt. Az abszolút térfölöttiségtől meg kell különböztetni időfölöttiségét, amit →Isten örökkévalóságának nevezünk. ~ tehát valójában pozitívumot jelöl: Isten másként létezik, mint az anyagi világ. Ez a tulajdonság az alapja mindenütt való jelenlétének. A hagyományban az Atanáz-féle hitvallás (→Quicumque) Istent kifejezetten mérhetetlennek mondja (D 39), s ezt átvette 1872: az I. Vat. Zsin. is. A Szentírásból hivatkozhatunk az 1Kir 8,27-re, Iz 40,12-re és 66,1-re, valamint Jób 11,7-9-re, és ide lehet sorolni azokat a helyeket is, ahol →Isten végtelenségéről és mindenütt való jelenlétéről van szó (→Isten jelenléte). Ezek a szentírási utalások elsősorban Isten mindent túlszárnyaló hatalmára és létteljességére vonatkoznak, s nem fil. fogalmakat adnak, személyi és vallási tartalmuk ellenére dogmatikailag is kifejezők. Elméletileg ~ együtt jár az abszolút szellemiséggel és változatlansággal. G.F.

LThK X:482.