Magyar Katolikus Lexikon > I > Isszachár


Isszachár: Izrael egyik törzse, melynek ősatyja Jákob és Lea fia volt (Ter 30,17). - 30,17.19: a héb. sakar ('bér') szó alapján a név népies értelmezése: 'Isten megjutalmazott'. Jellemzést a 44,14 („mint egy csontos szamár, mely karámok közt tanyázik”) és a MTörv 33,18 ad („A hegyen hívják össze a népeket, ott mutassák a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját, s felszürcsölik a homok rejtett kincseit”). ~ törzse a Szám 1,28 szerint 54.400, a 26,23-25 szerint 64.300 fegyverforgató ffit számlált; Dávid idején 22.600 ffi tartozott a törzshöz (1Krón 7,2), akikhez még hozzászámítottak 36.000 ffit (7,4). ~ fiai: Tola, Puvva, Jasub v. Jób és Simron (Ter 46,14; Szám 26,23-25; 1Krón 7,1-5). Józs 19,17-23: ~ a hegyen telepedett le Jiszreel síksága, a Jordán árka, valamint a Nahr dzalud síksága között, É-ra Tábor hegyének vonaláig. Salamon idejében a 12 kormányzóság egyike, és Paruach fia, Jehosafát helytartó állt az élén (1Kir 4,17). Bása kir. ~ból származott (15,27), s talán Omri is, mert utódainak birtoka volt Jiszreelben (21,1-4). Ez 48,25: ~ Simeon és Zebulun között kapott földet. 48,33: a szt városban a D-i oldalon a 3 kapu egyike ~ kapuja. Jel 7,7: a 144.000 pecséttel megjelölt közül 12.000 ~ törzséből való. **

BL:697.