Magyar Katolikus Lexikon > I > Ifjúkor


ifjúkor: a gyermekség és a felnőttkor közötti időszak, a serdülőkor vége, a felnőttkor kezdete. - Az ÓSz-ben az ~ a vidámság, öröm, szépség és erő (vö. Zsolt 42,4; Péld 20,29), ugyanakkor a könnyelműség, a meggondolatlanság ideje (vö. Zsolt 24,7). Szt Pál Timóteust is figyelmezteti: kerüld az ~ vágyait (2Tim 2,22); ugyanakkor inti a híveket, hogy ne becsüljék le ifjú kora miatt (1Tim 4,12). - Az ~ a hivatásra való fölkészülés és partnerválasztás ideje. A személyes kibontakozást tekintve a különböző elvárások, a testi és közösségi fejlődés (növekedés, nemi érés, új kapcsolatok) küzdelmei közepette alakuló én-tudat időszaka. A legújabb idők társad. körülményei miatt (munkanélküliség, többszöri hivatásváltás) az ~ meghosszabbítását külön életszakasznak számítják: „ifjú felnőttek”-ről, serdülés utáni korszakról beszélünk. - Az ~ jellemzői: a gyermekből felnőtté válás állapotában a fiatal ember fokozottan keresi mindennek az értelmét és értékét. Az ~ sajátsága az igazságosabb világ meggyőződéses és szenvedélyes keresése (vö. PD 9). A pluralista társad-ban különféle értelem- és értékrendszerekkel találja magát szemben, melyek megnehezítik az önmagára találást v. teljesen háttérbe szorítják az értelemkeresést. A fiatalok központi életkérdései között (a jövő alakítása, béke, igazságosság, ökológia, partnerkeresés), sokszor ugyan rejtve, fölmerül az istenkérdés is. Az élet és a hit, a szó és a cselekedet összekapcsolása elengedhetetlen követelmény az ifjúság részéről. A fiatalok lelkülete szorgalmazza a tevékenység és az elmélyülés, a misztika és a pol. összetartozását, és azt a fajta világhoz forduló jámborságot, amely a Szentírás tanúságából táplálkozik és így megakadályozza az egyoldalúan befelé forduló, különc vallásosságot. Az ~ számára nagyon fontos a hiteles és követhető példakép. A sztek életének és tanításának megismerése a hit és az élet összekapcsolásának távlatait nyitja meg, és lehetővé teszi a Jézus Krisztushoz vezető példák követését. - Az ~i spiritualitásnak megújító szerepe van a korszerű vallásosság alakításában. Az ifjúsági lelkiség alakítása csak közlékeny és párbeszédre képes közösségben történhet, mely megérti és megőrzi az egységet a szándékolt spirituális sokféleségben is. Éppen a közösségi lelkiségnek van szüksége a nemzedékek fölötti párbeszédre, melyben a fiatal a felnőttől, a felnőtt a fiataltól tanulhat, és így kölcsönösen osztoznak a hitben. **

Schütz 1993:139.

Ifjúkor, Bp., 1896. okt. 4.-dec. 13.: iskolai hetilap, szépirodalmi, társadalmi és mulattató közleményekkel. - Megj. hetente, össz. 8 sz. Szerk. Bokor Sándor. Ny: Alkotmány, XI. 1: Csokonai. T.E.