Magyar Katolikus Lexikon > I > ítélőmester


ítélőmester (lat. protonotarius): kezdetben a →nagybíró mellett kisegítő bíró, ítéleteit mindig annak pecsétjével erősítette meg. - Vándorbíróságként működött: lóra ülve, írnokai kíséretében bejárt egy országrészt, s ahol elintézendő ügy akadt, ott törvényszéket tartott. Feladata volt a jogban kevésbé jártas főnökének tanáccsal szolgálni, a lat. nyelvű ítéletlevelet megszövegezni stb. Nemegyszer a kuriális bíróság tanácsában is részt vett, s a 15. sz. végén már a kir-tól közvetlen bírói paracsot is kapott, sőt kisebb ügyekben maga is bíráskodott. - Az 5 ~ (→nádor, →országbíró, 2 →személynök és a horvát bán) törvénykezése sok visszaélésre adott alkalmat. Bírói tanácsuk az éppen elérhető, joghoz értő emberekből állott. Vm., sőt táblai ügyeket is hatáskörükbe vontak. Maguk és kíséretük ellátásának, díjazásának költségeit a felek fizették, akik közül rendesen a felperes nyerte meg a pert, mert a nyereség bizonyos részével megvesztegette az ~t. Szegény nemesek nem is lehettek így pernyertesek. **

Eckhart 1946:169, 313.