Magyar Katolikus Lexikon > H > holdfogyatkozás


holdfogyatkozás: 1. csillagászati jelenség, a telehold  korongjának elsötétedése a Föld árnyékkúpjába kerülésekor. Mivel a Holdnak saját fénye nincs, ha a Föld a Nap és a Hold közé kerül, árnyéka láthatóvá válik a Holdon. A Földön mindenütt látható a ~, ahol a Hold a látóhatár fölött van. A ~ csak holdtöltekor következhet be; teljes a ~, ha a holdkorong belemerül a Föld árnyékkúpjába, máskor csak részleges. A teljes ~kor a Hold nem tűnik el, hanem narancsvörös korongként látható. - A Szentírásban a kozmikus jelenségek között a ~ Isten haragjának és a végső időknek jele. Bábel pusztulásakor, melyet Iz 13,10 a világtört. fordulópontjaként állít elénk, v. amikor az Úr kioltja Egyiptom életét (Ez 32,7), a ~ nem világít; vö. Jo 4,15. Amikor Jeruzsálem pusztulásáról v. a világ végéről beszél, Jézus is ezt a képet alkalmazza (Mt 24,29; Mk 13,24; Lk 21,25;. Jel 8,12). A vörösesbarna szín, amelyet a ~ fogyatkozásakor felvesz, érthetővé teszi, hogy Jo 3,4; ApCsel 2,20; Jel 6,12 szerint a ~ „vérbe borul”, „olyan lesz, mint a vér”. - 3. a magyar hitvilágban a ~ meszelést, szaporítást, ültetést, vetést, stb. korlátozó v. tiltó, a féregűzés, gyógyítás, mosás, takarítás megkezdésére igen alkalmas idő ('a baj, a rossz úgy fogyjon, mint a Hold'). Kapcsolatba hozták az asszonyi termékenységgel; a népi gyógyászatban a bőrbajok (májfolt, szeplő, tyúkszem) kezelésére a legalkalmasabb időnek tartották. Egyes vidékeken úgy vélekedtek, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermekek nyelik el; a máramarosiak szerint a csordafarkasok falják föl a Holdat, amit a palócoknál az égitestet evő mitikus lény, a markoláb végez. 88

Kálmány Géza: A hold nyelvhagyományainkban. Bp., 1887. - Roheim Géza: M. néphit és népszokások. Uo., 1925. - Mihajlov, A.-A.: Nap- és ~ok. Ford. Ihász József. Uo., 1950. - MNL I:640; II:568.