Magyar Katolikus Lexikon > H > hivatásgondozás


hivatásgondozás: a papi és szerzetesi hivatások ébresztésének és ápolásának szolgálata. - A ~t hagyományosan a →család, a plébániai és szerz. közösség és a →kisszeminárium végezte. A 20. sz: az Egyh-nak külön gondja lett a ~ a család szétesése, az iskolázás szekularizációja, a →tömegtájékoztatási eszközök negatív hatásai miatt. - A ~ nemcsak a lelkipásztorok, hanem az egész Egyh. feladata, a pp-öktől a →katekétákon át a szülőkig. Mindazonáltal a ~ban a hiteles és vonzó papi és szerzetesi élet példája a legfontosabb és legeredményesebb. Nagy jelentőségűek a hivatástámogató csoportok és társulatok, melyek pótolni tudják a család és a kisszemináriumok teendőit. A ~ érdekében rendelte el VI. Pál p. (ur. 1963-78) 1964: a hivatások világnapját húsvét 4. vasárnapjára. - II. János Pál p. a Pastores dabo vobis és Vita consecrata kezdetű enc-kban hangsúlyozottan foglalkozik a ~sal, melynek minden formájára érvényesek szavai: „A ~ aranyszabálya ma is Jézus „jöjjetek és lássátok” fölszólítása (Jn 1,39), melynek célja, hogy az alapítók és alapítónők példája szerint bemutassa az Úr Jézus személyének ragyogását és az evangéliumért való teljes önátadás szépségét. Minden Istennek szentelt személy elsőrendű feladata tehát, hogy szóval és példával bátran mutassa be a Krisztus-követés eszményét, és segítse a Szentlélek indításaira adott válasz megszületését a meghívottak szívében. - A Krisztussal való első találkozásból fakadó lelkesedést természetesen követnie kell a mindenapok türelmes fáradozásának, hogy a meghívásból ki tudjon alakulni az Úrral való barátság. E célból a ~ sajátos segédeszközöket használ (pl. lelkivezetést), hogy elősegítse az Úr szeretetére adott személyes választ, mely lényeges föltétele annak, hogy valaki az Úr tanítványa és országának apostola lehessen. Ha a hivatások virágzása a Föld egyes területein igazolja is az optimizmust és a reményt, hiánya más régiókban nem kedvetleníthet el, s nem vezethet a könnyelmű és meggondolatlan toborzás kísértéséhez. A ~ feladatát úgy kell megoldani, hogy egyre inkább az egész Egyház közös elkötelezettsége legyen. Ezért tevékeny együttműködést igényel lelkipásztoroktól, szerzetesektől, családoktól és nevelőktől, amint ez egy-egy részegyház lelkipásztorkodásának integrális részét alkotó szolgálat esetében mindig szükséges. Ezért minden egyhm-ben meg kell lennie ennek az általános szolgálatnak, mely összehangolja és megszokszorozza az erőket, s nem akadályozza, hanem inkább támogatja az egyes intézmények hivatásébresztő tevékenységét. - Isten egész népének a Gondviselés által támogatott tevékeny együttműködése csalhatatlanul el fogja nyerni az isteni ajándékok teljességét. A ker. szolidaritásnak elébe kell sietnie a gazdaságilag szegényebb országokban jelentkező hivatásképzés szükségleteinek. Ilyen esetekben a különböző intézmények részéről a hivatásokat a helyi egyházakkal teljes összhangban kell támogatni, ami a lelkipásztori munkájukban való huzamosabb és aktív részvétellel biztosítható. A Szentlélekkel való együttműködés legmegfelelőbb módja, ha nagyvonalúan a legjobb erőket vetik be a ~ba, főként a megfelelő ifjúsági lelkipásztorkodásba.” (VC 64) **

PD 34, 37, 38, 41, 64.