Magyar Katolikus Lexikon > H > hitoktatás


hitoktatás, katekézis: a gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek a hitre való nevelése, mely leginkább a keresztény tanítás rendszeres átadásában történik azzal a céllal, hogy a hívőket bevezessék a keresztény élet egészébe. Az 1990-es évek végén a hivatalos szóhasználat áttért a →katekézisre. - 1. A ~ alanya, irányítása. A lpászt-oknak különösen is feladatuk, hogy gondoskodjanak a rájuk bízott keresztények ~áról (773.k.). Minden hívőnek feladata azonban, hogy a maga módján segítse v. végezze is a ~i munkát az egyh. hatóság vezetése alatt. Főként a szülők, nevelők és keresztszülők sürgető kötelessége a rájuk bízott gyermekeket szóval és példával a hitre nevelni (774.k.; vö. LG 11, AA 11). - A szülők és nevelők hitre nevelő tevékenysége is részvételt jelent az egész Egyh. evangelizációs munkájában, mégis különbözik attól a ~tól, amit a hitoktatók végeznek. Ez utóbbiak ugyanis az Egyh. nevében, hivatalos minőségben adják tovább a hitet. Ezért szükségszerű, hogy a hitoktatóként működő világiak mpp. megbízással rendelkezzenek. Ha viszont a kellő megbízást megkapták, végezhetnek a keresztség és a házasság szentségére felkészítő oktatást a hivatalos egyh. kiadványok szerint. A tp-ban és az isk-ban való ~hoz a megfelelő képzettséggel rendelkező világiaknak a ppi megbízatáson túl sajátos előírásoknak is meg kell felelniük. - A mpp-re tartozik, hogy az egyetemes egyhjog szabta kereteken belül szabályokat adjon ki a ~ról, gondoskodjék arról, hogy megfelelő ~i eszközök álljanak rendelkezésre, összehangolja a ~i tevékenységet és ahol hasznos, saját hittankönyvet adjon ki egyhm-je számára (775.k. 1.§). - A plnosoknak hivataluknál fogva vezető szerepük van a ~ban (vö. 528.k. 1.§; CD 30 b; PO 4). Ebben a munkában igénybe kell venniük a plébániára beosztott klerikusok, a megszentelt, ill. apostoli élet intézményes formáiban élő személyek és a világiak - főként a hitoktatók - segítségét (776.k.). A plnosnak különösen is feladata: a) a szülők segítése a családi ~ végzésében (776.k., vö. 774.k. 2.§); b) a szentségek kiszolgáltatását előkészítő ~ (jegyesoktatás, keresztelés előtti); c) az első gyónásra, áldozásra és a bérmálásra előkészítő ~; d) a gyermekek bővebb ~a az elsőáldozás után; e) a testi és szellemi fogyatékosok állapotuknak megfelelő ~áról való gondoskodás; f) a fiatalok és a felnőttek hitének fejlesztése (777.k.). - A szerz. elöljárók és az →apostoli élet társaságainak elöljárói tp-aikban, isk-ikban és a rájuk bízott intézményekben kötelesek a ~ról gondoskodni (778.k.) az adott intézmény jellegének megfelelően. 2. A ~ eszközei, előfeltételei. A jog általánosságban buzdít, hogy lehetőség szerint alkalmazzuk a ~ban a hasznosnak tűnő segédeszközöket. A →hittankönyvek kiemelkedő fontosságú segédeszközök. A ~ fontos feltétele, hogy hittanilag, pedagógiailag elméletben és gyakorlatban is képzett hitoktatók álljanak rendelkezésre ehhez a munkához. A felkészítésükről való gondoskodás a →helyi ordinárius feladata (780.k.; CD 14). - 1611: a nagyszombati tartományi zsinat így rendelkezett:

„Ünnepnapok délelőttjén a gyermekeket megadott órára rendeljék a tp-ba, és tanítsák őket a keresztény hitre. Legyen névsor a tanítványokról, hívjanak segítségül tekintélyesebb férfiakat, akik rá tudják venni a szülőket, hogy gyermekeiket elküldjék, maga a plébános figyelmeztesse a szülőket felelősségükre. A leányokat öregassszonyok kísérjék a hitoktatásra. Aki nem engedi gyermekét hittanra, egyházi büntetéssel kell kényszeríteni. Az idősebbeket, ha kiderül tudatlanságuk, rá kell venni, hogy pótolják, amit mulasztottak. Legalább a Miatyánkot, Üdvözlégyet, az apostoli hitvallást és a Tízparancsolatot mindenkinek tudnia kell. A főesp. ellenőrizze és lelkesítse erre a munkára a plébánosokat, mert ez fontosabb, mint hiszik. A plébános (amíg rendszerré nem válik e hitoktatás) havonta számoljon be a pp-nek a hitoktatás eredményéről. - A ~ Erdélyben: Márton Áron pp. az isk-k államosítása után azonnal elrendelte az isk-n kívüli hitokt. megszervezését a pléb. épületben. A helyzetnek és lehetőségeknek megfelelő tananyagbeosztást írt elő. - A gyermekek számára külön áldozatot jelentett az, hogy az isk. órákon kívül kellett fölkeresniük a plébániát. Kevés helyen tudták úgy beosztani, hogy az isk-ból egyenesen átmenjenek a plébániai hittanterembe. Ezt, sok helyen, egy-egy túlbuzgó tanerő azzal akadályozta, hogy ellenőrizte, merre mennek a gyermekek. Gyakran a plébániai órarend idejére lefoglalták a gyermekeket. Ennek érdekében hatóságilag elrendelték, hogy csak szombat délután és vasárnap lehessen hittanórákat tartani a plébánián is, mert így biztosabban tudták erre az időre elvonni a gyermekeket. Ezt azonban nem tudták végrehajtani, mert a ppi utasítás szerint írásbeli rendelkezést kellett követelni, amire a helyi végrehajtó szervek már nem vállalkoztak. Sajnos, csak az erdélyi pp. vállalta ennek megtagadásáért a felelősséget, a többi egyhm-k mind végrehajtották, nem beszélve az ortodoxokról, akik teljesen lemondtak a hitoktatásról. - Még abba is belekötöttek, ha diavetítés volt a hittanórákon. A megfélemlítést szolgálta az a kísérlet, hogy a kultuszinspektor v. más tanügyi ellenőr jelen legyen a hittanórákon. Az egyh. tiltakozott ez ellen, kijelentve, hogy áll. kiküldött jelenléte az isk. megfélemlítést hozná a hittanterembe. Mindezek ellenére akadtak falvak, ahol a gyermekek a hitoktatásba 100%-ban bekapcsolódtak, máshol 70-80%-ban, ha nem is az oktatás minden fokozatán, mert a magasabb osztályok esetében már nagyobb nehézségbe ütközött a hitoktatáson való részvétel. - A 1960-as évek 2. felétől kezdve már jelentkeztek a bátor kiállás esetei, mind a szülők, mind a gyermekek részéről. Akadt olyan osztály is, melyben (mert a zaklatás egyik módja volt ez is) amikor megkérdezték, ki jár tp-ba, szolidaritásból még azok is fölálltak, akik nem voltak vallásosak. A szülők is, nem egy helyen, a vallástalan nevelésre biztató nevelőknek odavágták, hogy nincs joguk beleszólni abba, miként nevelik a saját gyermekeiket otthon. - A ~ korlátozását jelzi az is, hogy az 1970-es évekig egyetlen hittankönyv sem jelenhetett meg, és azután is csak egy katekizmus, de olyan kis példányszámban, hogy a szükségletnek csak 10%-át fedezhette. Imakv. is csak 1975-től jelent meg, ugyancsak korlátozott példányszámban.

 E.P.

Péterffy II:212 - Fölföldy Béla: A magyar kath. ~ az ezerkilencszázas évek reformja után. Orosháza, 1944. (Dissz.) - PM II. (Directorium catechisticum generale, 1971; VI. Pál: Evangelii nuntiandi, ap. buzdítás 1975; II. János Pál: Catechesi tradendae, ap. buzdítás, 1979) - Marton 1993:199. - Erdő 1991:314.