Magyar Katolikus Lexikon > H > hipotézis


hipotézis (a gör. tithémi, 'állít, helyez' szóból): a deduktív (elvekből kiinduló, levezető) tudományokban az az előföltétel, amelyből, amennyiben igaz, következtetés vonható le, a tapasztalati tudományokban valamely jelenség megmagyarázására vonatkozó föltételezés. Utóbbi ter-en épp ezért ahhoz segít, hogy a merő megfigyelésből az ellenőrzött tapasztalatig jussunk el. - A munka-~ek olyan, próbaképp fölállított föltételezések, melyeket megfigyelnek, hogy aztán további kísérletek v. tapasztalatok megerősítsék v. cáfolják azokat. Magyarázó ~eknek az olyan, átfogóbb ténycsoportra vonatkozó föltevéseket nevezzük, amelyekből fény derül valamely, már ismert, de különleges jelenségre. Ha az okföltárás sikeres, a ~ valószínűvé válik. Ha közvetlen megfigyelés igazolja a ~t, ténnyé lesz. Ha valamely ~ről kiderül, hogy kizárólagos, már mint biztos elméletről (teória) beszélhetünk róla. A gyakorlati bizonyossághoz elég a közvetett igazolás is, amely abból áll, hogy a ~ből további (sokszor igen különféle) következtetéseket vonunk le, s ezeket tapasztalati úton igazoljuk (vö. pl. atomelmélet). A pozitivizmus hívei csak azt tekintik tud. igazságnak, ami kísérletekkel, tapasztalatilag is bizonyítható. A fil. ~ fogalma tágabb: föltételezhetünk olyan igazságokat is, amelyeknek nem ismerjük a magyarázatát, hanem csak lehetőségi föltételeit (vö. conditio sine qua non: olyan föltétel, amely nélkül nem valósul meg valami). Cs.I.

LThK V:584.