🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hiúz
következő 🡲

hiúz (lat. lynx): rozsdavörös prémű, rosszindulatú ragadozó, az ördögi tulajdonságok szimbóluma. →róka, →mókus

Lipffert 1976:37.


hiúz (Lynx lynx): hosszú lábú, vörhenyes alapon feketén pettyezett bundájú ragadozó. Rövid farka, a füle hegyén látható szőrpamacs és pofaszakáll jellemzi. Mo-ból kipusztult és csak az 1980-as évektől jelentek meg példányok az északi hegyek felől. Ma állandó, de legfeljebb tucatnyi állatból álló kis populációja él az Északi-Középhegységben. Kedveli a nagy kiterjedesű, zárt erdőket. Magányosan él, hím és nősteny csak a párosodási időben keresi egymást. Mozgaskörzete 40–60 km2 lehet. Tápláléka rágcsálókból, madarakból, nyulakból áll, de lerántja a szarvasborjut, az őzet és a muflont is. Éjszaka vadászik, félénk, az embert messziről elkerüli. Február-márciusban párzik, a nősteny 2–3 kölyköt ellik. Ezek 5–6 hónapig szopnak és 2–3 évesen ivarérettek. Mo-on fokozottan védett. – Lásd MKL IV:891. S.E.