Magyar Katolikus Lexikon > H > hettiták


hettiták: népcsoport Kis-Ázsiában és Szíriában. - Nevüket a babilóniai Hatti országnévről kapták, amely eredetileg csak a Halüsz által körülölelt Hattusa (Anatólia, ma Bogazköy) környékére vonatkozott. Az 1870 k. Szíriában (Hamat) talált képírásos feliratok nagy mértékben hasonlítottak az 1834: Bogazköyben felszínre került képírásos feliratokhoz. Ebből kiindulva és az ÓSz, valamint az asszír szövegek adatai alapján már A. H. Sayce és W. Wright számolt a hettita birod-mal, de feltevésüket csak akkor lehetett igazolni, amikor 1893: egy Bogazköyben talált ismeretlen nyelvű, ékírásos tábla nyomán sor került Bogazköy módszeres feltárására (1906-12, 1932-39, 1952 óta), s felszínre került több mint 20.000, babilóniai ékírással teleírt agyagtábla töredéke. Ezeket zömükben közzétették, és 1915: F. Hrozný megállapította, hogy az a nyelv, amelyen az agyagtáblákat írták, az indogermán nyelvcsaládba tartozik, sőt hettita és akkád szövegeken kívül olyan kisebb szövegrészeket is el lehetett különíteni, amelyek a hatti őslakosok (proto) hatti nyelvén és hurrita nyelven, ill. 2 velük szomszédos indogermán nyelven voltak írva. A Kr. e. kb. 700-ból ismert hettita képírással írt emlékek nyelve az utóbbiakkal szoros kapcsolatot mutatott. A hettita képírást kombinatorikus úton sikerült megfejteni, és a Karatepéből való, H. Th. Bossert által 1947: felfedezett föníciai-képírásos hettita feliratok alapján igazolni. - A ~ legkésőbb a Kr. e. 19. sz: vándoroltak ismeretlen úton Kisázsiába, és Kappadókiában telepedtek le. A régebbi városállamok a hatti őslakosokkal együtt csakhamar uralmuk alá kerültek. A legrégibb tört. forrás későbbi átírásban arról tudósít, hogyan hódította meg Anitta Hattusát, a későbbi főv-t. Talán a régi asszír keresk. kolóniának is az ő hadjáratai vetettek véget Kanesben. I. Labarna Hattusili Kr. e. 1600 k. megalapította az ún. óbirodalmat, s az Eufráteszen átkelve egészen Szíria É-i részéig portyázott. Utóda, I. Mursili elfoglalta Aleppót, sőt előnyomulva Kr. e. 1530: Bábelt is bevette. A trónviszályok és a belső zavarok következtében a birod. meggyengült és hamarosan összezsugorodott: csak az eredeti anatóliai rész maradt meg belőle, jóllehet nem sokkal Kr. e. 1500 u. Telipinunak a trónöröklés rendjét újra szabályozva sikerült megszilárdítania. Csak az ismeretlen eredetű új uralkodóháznak sikerült kb. a 14. sz. elejétől (újbirodalom) a ~ uralmát újra kiterjeszteni. I. Suppiluliuma Kr. e. 1370 k. ismét betört Szíriába, és a hurrita →Mitanni-állammal szemben győzött. Az újonnan szerzett területeket alkirságok (Karkemisben és Aleppóban) és hűbéri szerződések (pl. Ugarittal) biztosították. Mégis, csaknem minden hettita kir. kénytelen volt trónra lépése után a határok védelmére kivonulni. É-Szíriában állandó viszályra adott okot, hogy nem lehetett tudni: hol a határ a hettiták és az egyiptomiak érdekterülete között. III. és IV. Amenóphisz nem fordított nagy gondot a külpol-ra, így a viszályt el lehetett kerülni, de Mutavalli (ur. kb. Kr. e. 1300-1283) és II. Ramszesz Kr. e. 1285: már csatázott egymással Kádesnél, s csak III. Hattusili idejében, Kr. e. 1270: került sor békekötésre és a határok megállapítására. Az egyre erősödő asszír birod. mind nagyobb nyomást gyakorolt É-Szíriára, és magát a hettita birod-at is fenyegette. Végül azonban különféle Ny felől érkező népcsoportok vetettek véget a hettita birod-nak; csak kisebb fejedségek élték túl É-Szíriában a betörést. Ezek kb. 500 évig még fennmaradtak, aztán beolvadtak az asszír újbirod-ba, de a Hatti országnév továbbra is használatban maradt. Így tartja számon az ÓSz is a ~at Szíria É-i részén, és egy bizonyos Hetből eredezteti őket (Szám 13,29). Az asszír feliratokban a Hatti név gyakran az egész palesztinai térségre vonatkozik; innen érthető, hogy az ÓSz némely részében (kivált a Papi iratban) a hittim a voltaképpeni Kánaánt jelöli. - A hettita birod. sokféle népet fogott össze. Ennek megfelelően a ~ többistenhite is nagy változatosságot mutat. A panteonban az ősi hatti istenségek játsszák a legfőbb szerepet, élükön az időjárás istenével (helyi kultusza változó volt) és feleségével, a (föld alatti) napistennővel (Arinna), az újbirod. idején pedig a hurrita istenségekkel, Tesuppal és Hepattal. Luvi és babilóniai isteneknek is mutattak be áldozatot az ünnepi szert-ok keretében. A főpap szerepét a kir. töltötte be, akit halála után istenként tiszteltek. Miként a mágikus szert-ok, a legtöbb mítosz is (proto) hatti és hurrita eredetű, de babilóniai szert-ok és mítoszok (Gilgames) is ismeretesek, ezenkívül személyes imádságokat is megőriztek a szövegek. Ezekben őszinte bűnvallomás fejeződik ki. - Mint a jelek értelmezésében, ugyanúgy sok más vonatkozásban is (pl. írás) a leigázott, ill. szomszédos népek hatása alá kerültek a ~, az indogermán eredetre csak a nyelv szerkezete (flektáló) és a szókincs egy része utal. Művelődési téren főleg a jogi gondolkodás és a történelmi érzék jellemzi a ~at a fennmaradt írásos emlékekből kikövetkeztethetően (a jóvátétel elvét érvényesítő jogszabály-gyűjt., állami szerződések, tisztviselőknek szóló irányelvek, krónikák és annalesek). **

BL:617.